6.rész

Gina szemszöge

Ránéztem az órámra.
- Jézusom. Mennem kell. Lekésem a buszt.
- Rendben. - puszilt meg Krisztián. - Szeretlek!
- Én is téged. - mosolyodtam el.
Még utoljára átöleltem majd ki siettem a házból. Egyenesen a buszmegállóba mentem. Tina már ott volt és a busz is épp akkor érkezett meg. Felszálltunk és kerestünk egy helyet.
- Hol voltál te ilyen sokáig? Majd nem lekésted a buszt.
- Tudom és bocsi. Egyébként Krisztiánnál voltam. Elmondtam neki mit érzek és most együtt járunk. - mosolyogtam.
- Komolyan? De örülök. - ölelt át Tina. - Sokáig.
- Köszi. Remélem így lesz.
- Akkor a West Endbe megyünk?
- Aha.
Az út többi részét csendben töltöttük. Legalább 2 órán át vásároltunk majd hazamentünk. Tina elég válogatós és így ő alig vett valamit én viszont sok mindent. Amikor hazaértünk bepakoltuk a ruhákat a szekrénybe és leültünk a nappaliban a kanapéra.
- Mi van veled és Tomikával?
- Semmi különös. Csak ismerkedünk.
- Szerintem össze fogtok jönni.
- Jó lenne...
Valaki csengetett én pedig azonnal felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Tibor állt előttem.
- Szia!
- Szia te kis hülye. - öleltem át. - De hiányoztál már.
- Te is nekem. - mosolygott.
- Gyere be. - léptem el az ajtóból.
Előre ment én pedig utána. Amikor beléptem a nappaliba már Tinával ölelkezett. Elmosolyodtam és odamentem hozzájuk. 
- Történt valami érdekes?
- Nem. Csak hülyültem minden nap.
Megforgattam a szemeimet.
- Ez nem újdonság.
- És veletek?
- Hát ami azt illeti... Szerintem össze fogok jönni Fluor Tomival, Dó pedig együtt jár Éder Krisztiánnal.
- Komolyan? Ennek örülök.
- Köszi. - mondtuk egyszerre Tinával.

Krisztián szemszöge
Még csak 1 órája ment el Dó de nekem már is hiányzik. Mi lesz így velem... Kimentem csinálni magamnak kaját. Előkerestem minden hozzávalót a szendvicsemhez majd elkészítettem és megettem.
- De jól nézz ki. Csinálsz nekem is? - kérdezte Tomika.
- Csinálj magadnak!
- Nyugi. - nevetett.
- Nem vagyok ideges.
- Ja. Azt hittem.
Ránéztem majd vissza a szendvicsemre és ettem tovább.
- Mi a helyzet veled és Dóval?
- Összejöttünk. - mosolyogtam.
- Gratulálok. - mosolygott.
- És mi a helyzet veletek?
- Velem és kivel?
- Tinával.
- Ja... Hát tudod nekem nagyon tetszik de nem tudom, hogy ő mit gondol rólam és hogy érez irántam.
- Biztosan tetszel neki és járni fogtok. De amíg nem kérdezel rá addig ez nem történik meg.
- Rendben. Majd bátorságot veszek magamon.
Mosolyogva bólintottam egyet. Az üres tányéromat gyorsan elmosogattam majd a Tomikáét is és bementem a szobámba zongorázni. Fél órával később hagytam abba és inkább elmentem lefürödni majd bebújtam az ágyamba. Pillanatok alatt elaludtam. Dorináról álmodtam. Együtt voltunk boldogan. Annyira szép álom volt. Remélem a valóságban is minden ilyen jó lesz. Másnap 8 órakor keltem. Kimentem a nappaliba és legnagyobb meglepetésemre Tina és Dó a kanapén ültek Tomikával.
- Jó reggelt! - köszönt Dorina és Tina.
- Nektek is. Ti mikor keltetek fel hogy már itt vagytok?
- Én hatkor. - mondta Dorina.
- Én hétkor.
- Az igen. - mosolyogtam.
Csináltam magamnak reggelit majd leültem melléjük a kanapéra.
- És mikor jöttetek át?
- Fél órával ezelőtt.
- Nem is tudtam, hogy jöttök.
- Mi se. Csak gondoltunk egyet és jöttünk.
- Hát végül is örülök. - mosolyogtam.

Tudom hogy rövid lett... : ( És bocsánat. Legközelebb igyekszem hosszabbat hozni. Addig is itt egy kis zene. :D Remélem szeretitek.