7.rész

Bementünk Dóval a szobámba. Azonnal elindult a zongorám felé. Leült elé és játszani kezdte a Maradnék című dalomat. Annyira szép hangja van. Erről nem is tudtam.
- Nem is mondtad, hogy tudsz énekelni. Vagyis, hogy ilyen jól tudsz énekelni.
- Nem kérdezted. - mosolygott.
- Vicces vagy. - öleltem meg.
- Tudom.
- Meddig maradsz itt?

- Nem tudom. Nem sokáig. Elmegyek anyuékhoz. Régen láttam már a kishúgom.
- Van testvéred?
- Igen.
- Hány éves?
- Tizenkettő.
- Te pedig tizennyolc.
- Aha.
- Kaphatok egy csókot? - kérdeztem és közelebb húztam magamhoz.
- Miért ne... - mosolygott és megcsókolt.
Szeretek vele csókolózni. Lassan de szenvedélyesen csókol.
- Mennem kell.
- Rendben. - mondtam csalódottan és még utoljára megöleltem.
- Na szia.
- Szia. - adtam egy puszit az arcára ő pedig kisietett.

*Dorina szemszöge
Amikor odaértünk Tinával a régi házunkhoz elmosolyodtunk és becsengettünk. Anyu nyitott ajtót és amikor meglátott minket széles vigyor volt az arcán.
- Szia anyu. - öleltem meg.
- Szia kicsim. Szia Tina. - mosolygott még mindig anya.
- Szia. - köszönt Tina és ő is megölelte anyut.
- Gyertek be. - mondta anya és bekísért minket a nappaliba.
A kishúgom Fruzsi ott ült az egyik fotelben. Odamentünk hozzá és őt is megöleltük majd helyet foglaltunk a kanapén.
- Na mesélj! - mondtam Fruzsinak. - Történt valami érdekes veled?
- Ami azt illeti igen. Tudod együtt járok Vas Danival.
- De hiszen ő tizenkilenc éves! Te meg csak tizenkettő.
- Tudom de szeretem őt. Miért idegesít ennyire? Attól félsz, hogy pár évvel idősebb nálam és bánthat?
- Igen a körkülönbség. Egy, kettő vagy három év még rendben van de ennél több már nem. Attól nem félek, hogy bánthat mert tudom, hogy nem tenné. Ismerem már annyira Danit.
- Engem nem érdekelnek az évek mert én szeretem őt.
- És anyu mit szól hozzá?
- Mit érdekel az téged? Féltékeny vagy? Elmondta, hogy több mint 2 éven át együtt jártatok és csak pár hónapja szakítottatok.
- Dehogy vagyok féltékeny. Én már túl léptem rajta.
- Még nem felejtetted el.
- Őt nem csak azt ami köztünk volt. Barátok vagyunk és ennyi. Amúgy is nekem van barátom.
- Igen és ki?
- Éder Krisztián.
- Remek. Egy celeb. A legjobb választás Dó.
- Ne sértegesd lécíves. Tudom, hogy nem kedveled de én nagyon szeretem.
- Igazad van és ne haragudj Dó. Sajnálom csak nehéz elfogadni, hogy nem neked nem tetszik az, hogy Danival járok.
- De tetszik mert ismerem Danit és megbízom benne csak ő sokkal idősebb mint te és nem akarom, hogy az emberek rossz dolgokat pletykáljanak rólatok.
- Engem nem érdekel.
- De engem igen. Nem akarom, hogy bántsanak téged vagy szétválasszanak titeket.
- Nem fognak. Nyugi Dó. - ölelt meg.
Féltem őt hisz csak a kishúgom. Az egyetlen...
- Veszekedtetek? - jött be anya.
- Nem. Csak megbeszéltünk valamit.
- Azt hittem.
Megráztam a fejem, hogy ne aggódjon. Nem szereti ha veszekedünk.

*Krisztián szemszöge
Nyolc óra körül csengetett valaki. Én nyitottam ajtót. Nagy meglepetésemre Dó állt előttem.
- Mit csinálsz te itt ilyenkor? - kérdeztem meglepetten.
- Nem örülsz, hogy jöttem?
- De csak megleptél. Azt hittem baj van.
- Nincs. - rázta a fejét és hirtelen átölelt.