Új történet.:)

Sziasztok! Visszatértem.:) Ezt a történetet már semmi kedvem folytatni ezért úgy döntöttem hogy írok egy újat. Ha tetszik az első rész akkor folytatni fogom. Na puszi.:)

9.rész

A buli nagyon jó volt. Fáradtan dőltem az ágyamba. Hamar sikerült elaludnom viszont reggel korán keltem és a fejem nagyon fájt. Pedig ma még lesz karate órám. Nagyokat ásítva keltem ki az ágyból és elsétáltam a fürdőszobába. Megmosakodtam, rendbe tettem magam majd kimentem a konyhába. Tina a konyha pultnál ült. A kezére támaszkodva ette a reggelijét.
- Jó reggelt. - mondta álmos hangon.
- Jobbat. - ásítottam egyet.
A szekrények felé mentem megkeresni a fájdalom csillapítót. Kivettem egy poharat is. Öntöttem bele vizet és bevettem a gyógyszert majd én is csináltam magamnak reggelit és leültem Tina mellé.
- Mi a mai program? - kérdezte.
- Hát el kell mennünk a karate órára... De utána elmehetnénk fagyizni.
- Benne vagyok. De ez a karate óra most nem lesz valami jó.
- Ne kiabáld el. Biztos ki bírjuk majd.
- Remélem. - mondta két falat között.
Átöleltem.
- Annyira örülök, hogy barát nők vagyunk.
- Én is. De én a testvéremként tekintek rád.
- Bizony. Te vagy az én húgom.
- Te meg az én nővérem. - ölelt meg szorosan.
- Emlékszel régen mennyit hülyéskedtünk?
- Aha. Amikor a suliban rád ugrottam és a földön kötöttünk ki. Mindenki minket nézett.
Elnevette magam. Szeretem ezeket az emlékeket felidézni.
- Meg amikor meg akartuk ölelni egymást és helyette csak lefejeltük egymást.
- Az még mostanában is meg szokott történni.
- Ez igaz. - nevettünk.
Megfogtam az üres tányérokat és elmosogattam. Tina addig felvette a pulcsiját. Amikor végeztem én is ugyanezt csináltam majd elindultunk az órára. 10 percet késtünk és emiatt le is szidtak minket. Gyorsan eltelt az idő. Sokat nevettünk és jól éreztük magunkat. A végére már nem is voltunk fáradtak, se álmosak. Hazamentünk átöltözni majd elindultunk a fagyizóba. Mindketten egy gömböset kértünk.
Nagyon finom volt. Még sétáltunk egy kicsit majd leültünk egy padra. Nagy meglepetésemre Krisztián és Tomika jött szembe velünk.
- Sziasztok csajok. - köszönt Tomika.
- Sziasztok. - öleltük meg őket. - Ti mit kerestek itt?
- És ti? - vágta rá Tomika.
- Hagyjuk a témát. - nevettem.
- Hmm...Fagyi? - mosolygott Krisztián.
- Megkóstolhatom? - kérdezte Tomika.
- Te nem vagy komplett. - öleltem át.
- Tudom. - mosolygott. - Na de megkóstolhatom?
- Melyiket? - kérdezte Tina.
- Mindkettőt.
Elmosolyodtunk de megengedtük, hogy megkóstolja.
- És én? - 'sértődött' meg Krisz.
- Tessék. - mondtam és a kezébe nyomtam az enyémet.
- Nekem adod? - kérdezte meglepődve.
- Aha. - karoltam át.
- Köszönöm. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Te nem akarod nekem adni? - kérdezte Tomika Tinától.
- De. - nyújtotta oda Tomikának a fagyiját.
- Csak vicceltem.
- Én nem. Nem kérem. Szívesen odaadom.
- Biztos?
- Teljesen.
- Hát akkor köszi.
- Szívesen. - mosolygott Tina.
- Mit csináltatok ma? - kérdezte Tomika.
- Voltunk karate órán, felidéztük a régi szép időket és eljöttünk fagyizni. - számoltam be.
- Akkor jó napotok lehetett.
- Az volt, csak tegnap buliztunk és ma nagyon fáradtak voltunk.
- Buliztatok? - kérdezték egyszerre a fiúk.
- Igen.
- És miért nem szóltatok?
- Miután eljöttem tőletek akkor derült ki. - mondtam.
- Ja. Értem. - mosolygott Krisztián.
- És nektek milyen napotok volt? - kérdezte Tina.
- Fárasztó. Volt két koncertem és Tomikának is. - válaszolt Krisztián.
- Hát igen. De a fagyi kárpótol mindenért.
Elnevettük magunkat.
- Egyébként hova indultatok? - kérdeztem.
- Fagyizni. - nevetett Krisz.
- Ez most komoly? - nevettem én is.
- Szóval mi két adagot eszünk. - dicsekedett Tomika.
- Dó. Ha akarod szívesen neked adom az enyémet. De csak azért mert te is nekem adtad a tiéd.
- Nem kell. De azért köszi.
- Hát jó. De biztos?
- Teljesen.
- Oké. Tina?
- Nekem se kell.
- Akkor mi eszünk három gömböset Tomi. - mosolygott Krisztián és vállba bokszolta Tomikát.
- Bizony.
- Arról nem volt szó, hogy három gömböset. - mondtam.
- Sajnálom. - mosolyogtak.
- Csak vicceltem.
- Mi is. - öleltek meg. 
- Akkor jó. - nevettem.
Fagyizás után még sétálgattunk a városban.
- Egyébként nem hiányzik nektek Debrecen? - kérdezte Tomika.
- De. Sok emlék fűz oda. Szerettem ott élni de most már azt gondolom, hogy amíg itt vagytok nekem addig nem mennék vissza oda. - mondta Tina.
- Én is így gondolom. - értettem egyet vele. Ekkor megpillantottam egy ismerős épületet. A régi iskolánkat.
- Az ott a régi sulink? - kérdezte az épületre mutatva Tina.
- Igen.
- Oda jártatok?
- Aha. Ki nem állhattuk.
Elmosolyodtak. Erről az iskoláról eszembe jutottak a rossz emlékek. Hirtelen megszédültem. Majdnem elájultam.
- Jól vagy? - kérdezte Krisztián.
- Igen. Csak megszédültem. Nem értem.
Krisztián még egy aggódó pillantást vetett rám majd tovább indultunk. Szép lassan megérkeztünk a fiúk házához.
- Akkor sziasztok. - öleltek meg minket.
- Sziasztok. - köszöntünk és elindultunk.
Az út másik oldalán egy ismerős alakot pillantottam meg. Egyből felismertem. Regina volt az. Az általános iskolában ő volt a legjobb barátnőm.
- Regina! - szaladtam át az úttesten.
Majd nem elütött egy autó de ezzel se törődtem. Tina alig bírt után jönni.
- Dó. - kiabálta Regina és futni kezdett felém.
Megöleltük egymást.
- Ez komolyan te vagy? - kérdezte.
- Igen. Én meg alig tudom elhinni, hogy ez te vagy.
- Pedig én vagyok.Olyan rég nem láttalak már.
- Annyira hiányoztál.
Elengedtük egymást.
- Szia Regi. - ért oda hozzánk Tina.
- Szia Tina. - köszönt neki Regi.
Köztem és Regi között sokkal szorosabb kapcsolat van. Imádom ezt a csajt. Viszont Tina és Regi alig ismerik egymást. De Regival annyira jó barátnők sosem voltunk mint Tinával.
- Hogy vagytok? - kérdezte Regi.
- Jól. Mióta nem találkoztunk történt néhány rossz dolog és sok jó is.
- Velem is. Képzeljétek. Robi megkérte a kezem.
- Komolyan? Még mindig együtt vagytok?
- Igen és igen. - mosolygott.
- Gratulálok. Még tízszer ennyi évet. - öleltem meg.
- Köszi.
- És mit keresel te itt Budapesten?
- Látogatóba jöttem anyuhoz. Elmeséltem neki is a jó hírt.
- Értem és mit szólt hozzá?
- Nagyon örült.
- Az jó. Szerencsés vagy.
- Bizony. - mondta.
Az órájára nézett.
- Na sietnem kell. Sziasztok! - mondta.
Még megölelt engem és el is sietett.
- Nem kedveled Reginát ugye?
- Hát nem.
Elmosolyodtam.
- Nem nézünk be a Westenbe ha már itt vagyunk?
- Nem tudom. Nincs sok kedvem hozzá.
- Na gyere már. - húzott be Tina.
- Hát jó. - adtam fel.
Körbenéztünk néhány boltban de nem vettünk semmit. Viszont az egyikben kiszúrtam egy deszkás Nike cipőt. Nagyon megtetszett és meg is vettem.
- Na ugye, hogy megérte bejönni? - mosolygott Tina.
- Igen. - mosolyogtam.
Hazamentünk lepakolni majd újra lejöttünk sétálni. Összetalálkoztunk Danival is. Órákon át beszélgettünk vele. Amikor már haza felé indultunk újra összetalálkoztunk Tomikával és Krisztiánnal. Velük is órákon át beszélgettünk. Aztán Tomika haza akart menni és Tina elkísérte. Mi Krisztiánnal szintén elindultunk haza. Már ott voltunk a házunk előtt. Csak az út választott el tőle. Krisztián közelebb lépett hozzám és megcsókolt. Gyengéden és lassan csókolt.

*Tina szemszöge*
Már rég hazaértem de Dó nincs sehol. Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Hirtelen egy sikoltást és egy autó hangját hallottam. Felismertem ezt a hangot. Felugrottam a kanapéról és lesiettem az utcára. A látvány ami fogadott borzalmas volt.

8.rész

- Biztos? - kérdeztem aggódva.
- Igen. Csak vágytam egy ölelésre.
Még pár percig csendben ölelkeztünk majd elengedtük egymást.
- Szeretnél itt maradni? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Akkor keresek neked valami ruhát amiben aludhatsz.
- Rendben. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Bementem a szobámba és kerestem egy felsőt amit felvehet majd kivittem neki.
- Tessék.
- Köszönöm. Akkor elmegyek lefürödni.
- Oké. A fürdőt ott találod. - mutattam a kis helyiség felé.

Bólintott és elindult. Én addig elmentem vacsorát csinálni neki. Mire kész lett már kijött Dó is. A pólómban volt ami nagyon jól állt neki.
- De csinos itt valaki. - mosolyogtam és megöleltem.
- Jól áll?
- Hát persze. Éhes vagy?
- Igen. - sóhajtott és leült a rántottája elé.
Gyorsan megette majd leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tévét és közben beszélgettünk.
- Tomika? - kérdezte.
- Alszik a szobájában. Ilyenkor már semmivel sem lehet felébreszteni.
Elnevette magát.
- Jó neki. Én mindenre felkelek.
- Én is.
- Mi ez a film? - váltott témát.
- Nem tudom mi a címe.
- Megnézni se tudod?
- Annyira nem érdekel. - mosolyogtam. - Örülök, hogy itt maradsz estére.
Elmosolyodott.
- Szükségem van erre. Hogy egy kicsit együtt legyünk.
- Nem neked hanem a kapcsolatunknak van erre szüksége.
- Pontosan. - mondta és a fejét a vállamra hajtotta.
Pár perccel később el is aludtam.

*Dorina szemszöge*
Másnap kicsit később keltem és Krisztián már nem volt mellettem. Felültem és pont ekkor jött ki a fürdőszobából.
- Jó reggelt. - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Neked is.
- Éhes vagy?
- Nem igazán. - ásítottam egy nagyot és a telefonomért nyúltam ami a kanapé előtti asztalon volt.

Kikerestem Danit a névjegyek közül és rányomtam a hívás gombra.
- Dó. - szólt bele Dani.
Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szia. Akkor ma átjössz?
- Persze.
- Rendben. Várlak! Na szia. - mondtam és letettem.
Krisztián kérdőn nézett rám de én csak legyintettem egyet.
- Egyébként szép a telefonod. Londonból van? - váltott témát.
- Igen. Már két éve ezt használom.
Elmosolyodott.
- Rendbe teszem magam és aztán megyek haza.
- Oké. - bólintott.
Bementem a fürdőszobába, megmostam az arcom, copfba fogtam a hajam, átöltöztem és kimentem.
- Jól áll az összekötött haj. - mosolygott Krisztián.
- Köszi. -  mondtam és egy puszit nyomtam az arcára majd felvettem a cipőm és az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor szia. - köszönt és szájon puszilt.
- Szia. - mosolyogtam és kimentem.
Gyorsan hazamentem és Dani már ott volt nálunk.
- Na végre. - mosolygott és szorosan megölelt.
- Szia. - viszonoztam az ölelést és leültem az egyik fotelbe.
- Figyelj - kezdtem bele, - komoly ez a dolog Fruzsival?
- Persze. Tudod ő egy csodálatos lány. Belsőre és külsőre is.
- Rendben. Hát akkor sokáig.
- Köszi. - ölelt át. - Nem akartok eljönni bulizni?
- De. Hova?
- A Pinkbe. Meg majd később Debrecenbe, a Kikőtőbe.
- Mindkettőre. - mondtuk egyszerre Tinával.
- A Pinkbe ma megyünk. Kilenc óra körül idejövök. Úgy jó?
- Persze.
- Rendben. De most megyek. Sziasztok. - ölelt meg minket majd elment.
- Nem megyünk el vásárolni? - kérdezte Tina.
- De, menjünk.
Sok boltban voltunk és sok szatyorral mentünk haza. Nehéz volt eldöntenem melyik ruhát vegyem fel de végül szerintem jól választottam.

  

7.rész

Bementünk Dóval a szobámba. Azonnal elindult a zongorám felé. Leült elé és játszani kezdte a Maradnék című dalomat. Annyira szép hangja van. Erről nem is tudtam.
- Nem is mondtad, hogy tudsz énekelni. Vagyis, hogy ilyen jól tudsz énekelni.
- Nem kérdezted. - mosolygott.
- Vicces vagy. - öleltem meg.
- Tudom.
- Meddig maradsz itt?

- Nem tudom. Nem sokáig. Elmegyek anyuékhoz. Régen láttam már a kishúgom.
- Van testvéred?
- Igen.
- Hány éves?
- Tizenkettő.
- Te pedig tizennyolc.
- Aha.
- Kaphatok egy csókot? - kérdeztem és közelebb húztam magamhoz.
- Miért ne... - mosolygott és megcsókolt.
Szeretek vele csókolózni. Lassan de szenvedélyesen csókol.
- Mennem kell.
- Rendben. - mondtam csalódottan és még utoljára megöleltem.
- Na szia.
- Szia. - adtam egy puszit az arcára ő pedig kisietett.

*Dorina szemszöge
Amikor odaértünk Tinával a régi házunkhoz elmosolyodtunk és becsengettünk. Anyu nyitott ajtót és amikor meglátott minket széles vigyor volt az arcán.
- Szia anyu. - öleltem meg.
- Szia kicsim. Szia Tina. - mosolygott még mindig anya.
- Szia. - köszönt Tina és ő is megölelte anyut.
- Gyertek be. - mondta anya és bekísért minket a nappaliba.
A kishúgom Fruzsi ott ült az egyik fotelben. Odamentünk hozzá és őt is megöleltük majd helyet foglaltunk a kanapén.
- Na mesélj! - mondtam Fruzsinak. - Történt valami érdekes veled?
- Ami azt illeti igen. Tudod együtt járok Vas Danival.
- De hiszen ő tizenkilenc éves! Te meg csak tizenkettő.
- Tudom de szeretem őt. Miért idegesít ennyire? Attól félsz, hogy pár évvel idősebb nálam és bánthat?
- Igen a körkülönbség. Egy, kettő vagy három év még rendben van de ennél több már nem. Attól nem félek, hogy bánthat mert tudom, hogy nem tenné. Ismerem már annyira Danit.
- Engem nem érdekelnek az évek mert én szeretem őt.
- És anyu mit szól hozzá?
- Mit érdekel az téged? Féltékeny vagy? Elmondta, hogy több mint 2 éven át együtt jártatok és csak pár hónapja szakítottatok.
- Dehogy vagyok féltékeny. Én már túl léptem rajta.
- Még nem felejtetted el.
- Őt nem csak azt ami köztünk volt. Barátok vagyunk és ennyi. Amúgy is nekem van barátom.
- Igen és ki?
- Éder Krisztián.
- Remek. Egy celeb. A legjobb választás Dó.
- Ne sértegesd lécíves. Tudom, hogy nem kedveled de én nagyon szeretem.
- Igazad van és ne haragudj Dó. Sajnálom csak nehéz elfogadni, hogy nem neked nem tetszik az, hogy Danival járok.
- De tetszik mert ismerem Danit és megbízom benne csak ő sokkal idősebb mint te és nem akarom, hogy az emberek rossz dolgokat pletykáljanak rólatok.
- Engem nem érdekel.
- De engem igen. Nem akarom, hogy bántsanak téged vagy szétválasszanak titeket.
- Nem fognak. Nyugi Dó. - ölelt meg.
Féltem őt hisz csak a kishúgom. Az egyetlen...
- Veszekedtetek? - jött be anya.
- Nem. Csak megbeszéltünk valamit.
- Azt hittem.
Megráztam a fejem, hogy ne aggódjon. Nem szereti ha veszekedünk.

*Krisztián szemszöge
Nyolc óra körül csengetett valaki. Én nyitottam ajtót. Nagy meglepetésemre Dó állt előttem.
- Mit csinálsz te itt ilyenkor? - kérdeztem meglepetten.
- Nem örülsz, hogy jöttem?
- De csak megleptél. Azt hittem baj van.
- Nincs. - rázta a fejét és hirtelen átölelt.

6.rész

Gina szemszöge

Ránéztem az órámra.
- Jézusom. Mennem kell. Lekésem a buszt.
- Rendben. - puszilt meg Krisztián. - Szeretlek!
- Én is téged. - mosolyodtam el.
Még utoljára átöleltem majd ki siettem a házból. Egyenesen a buszmegállóba mentem. Tina már ott volt és a busz is épp akkor érkezett meg. Felszálltunk és kerestünk egy helyet.
- Hol voltál te ilyen sokáig? Majd nem lekésted a buszt.
- Tudom és bocsi. Egyébként Krisztiánnál voltam. Elmondtam neki mit érzek és most együtt járunk. - mosolyogtam.
- Komolyan? De örülök. - ölelt át Tina. - Sokáig.
- Köszi. Remélem így lesz.
- Akkor a West Endbe megyünk?
- Aha.
Az út többi részét csendben töltöttük. Legalább 2 órán át vásároltunk majd hazamentünk. Tina elég válogatós és így ő alig vett valamit én viszont sok mindent. Amikor hazaértünk bepakoltuk a ruhákat a szekrénybe és leültünk a nappaliban a kanapéra.
- Mi van veled és Tomikával?
- Semmi különös. Csak ismerkedünk.
- Szerintem össze fogtok jönni.
- Jó lenne...
Valaki csengetett én pedig azonnal felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Tibor állt előttem.
- Szia!
- Szia te kis hülye. - öleltem át. - De hiányoztál már.
- Te is nekem. - mosolygott.
- Gyere be. - léptem el az ajtóból.
Előre ment én pedig utána. Amikor beléptem a nappaliba már Tinával ölelkezett. Elmosolyodtam és odamentem hozzájuk. 
- Történt valami érdekes?
- Nem. Csak hülyültem minden nap.
Megforgattam a szemeimet.
- Ez nem újdonság.
- És veletek?
- Hát ami azt illeti... Szerintem össze fogok jönni Fluor Tomival, Dó pedig együtt jár Éder Krisztiánnal.
- Komolyan? Ennek örülök.
- Köszi. - mondtuk egyszerre Tinával.

Krisztián szemszöge
Még csak 1 órája ment el Dó de nekem már is hiányzik. Mi lesz így velem... Kimentem csinálni magamnak kaját. Előkerestem minden hozzávalót a szendvicsemhez majd elkészítettem és megettem.
- De jól nézz ki. Csinálsz nekem is? - kérdezte Tomika.
- Csinálj magadnak!
- Nyugi. - nevetett.
- Nem vagyok ideges.
- Ja. Azt hittem.
Ránéztem majd vissza a szendvicsemre és ettem tovább.
- Mi a helyzet veled és Dóval?
- Összejöttünk. - mosolyogtam.
- Gratulálok. - mosolygott.
- És mi a helyzet veletek?
- Velem és kivel?
- Tinával.
- Ja... Hát tudod nekem nagyon tetszik de nem tudom, hogy ő mit gondol rólam és hogy érez irántam.
- Biztosan tetszel neki és járni fogtok. De amíg nem kérdezel rá addig ez nem történik meg.
- Rendben. Majd bátorságot veszek magamon.
Mosolyogva bólintottam egyet. Az üres tányéromat gyorsan elmosogattam majd a Tomikáét is és bementem a szobámba zongorázni. Fél órával később hagytam abba és inkább elmentem lefürödni majd bebújtam az ágyamba. Pillanatok alatt elaludtam. Dorináról álmodtam. Együtt voltunk boldogan. Annyira szép álom volt. Remélem a valóságban is minden ilyen jó lesz. Másnap 8 órakor keltem. Kimentem a nappaliba és legnagyobb meglepetésemre Tina és Dó a kanapén ültek Tomikával.
- Jó reggelt! - köszönt Dorina és Tina.
- Nektek is. Ti mikor keltetek fel hogy már itt vagytok?
- Én hatkor. - mondta Dorina.
- Én hétkor.
- Az igen. - mosolyogtam.
Csináltam magamnak reggelit majd leültem melléjük a kanapéra.
- És mikor jöttetek át?
- Fél órával ezelőtt.
- Nem is tudtam, hogy jöttök.
- Mi se. Csak gondoltunk egyet és jöttünk.
- Hát végül is örülök. - mosolyogtam.

Tudom hogy rövid lett... : ( És bocsánat. Legközelebb igyekszem hosszabbat hozni. Addig is itt egy kis zene. :D Remélem szeretitek.

 

5.rész

Másnap örömmel keltem fel. Egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy újra találkozzak Krisztiánnal. De miért örülök ennek ennyire? Nem szerethetem. Semmikép sem. Felvettem valami göncöt ami alkalmas énekórára majd kimentem a konyhába reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszönt boldogan Tina.
- Neked is. Te mit ettél?
- Sütöttem ki tojást. Nem érzed az illatát?
- Nem. Be van dugulva az orrom.
- Ohh. Értem.
Elővettem egy tányért és beletettem a maradék tojást. Lassan megettem majd elindultunk az énekórára. Mi érkeztünk utolsóként. Mindannyian választhattunk, hogy szólóban éneklünk vagy duettben. Mi Tinával úgy döntöttünk, hogy duettet éneklünk. Minden kis előadás gyönyörű volt. Óra után elindultunk karatéra. Ezt sokkal jobban szeretem mint az éneklést. Mielőtt beiratkoztunk ide Tina bokszolni akart de én rábeszéltem a karatéra. A boksszal semmi bajom sincs csak ez valahogy jobb. Mindketten jól teljesítettünk mint mindig. Otthon úgy döntöttünk, hogy filmet nézünk. Megkerestem Tina kedvencét és betettem a lejátszóba. Pattogtatunk ki kukoricát hozzá és elindítottuk. A film közepén sikerült bealudnom. Az ébresztő órára keltem. Miután sikerült kikapcsolni fáradtan ültem fel.
- Ezt meg ki kapcsolta be? - kérdeztem ásítozva.
- Én. Hisz ma átjön hozzánk Tomika te pedig Krisztiánnal találkozol.   
- Ja. Tényleg. - álltam fel.
Elindultam a fürdőszoba felé, hogy elkészüljek mert délre itt lesz Krisztián. A hajamat kisimítottam és tettem fel egy kis szempillaspirált. Kerestem valami ruhát. Nehéz volt választani mert nem tudom hova megyünk.
- De csinos vagy! - dicsért meg Tina.
- Pedig nem öltöztem ki de azért köszi.
- Nem de akkor is az vagy.
Elmosolyodtam és megöleltem. Éppen akkor csengettek. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Tomika és Krisz állt előttem.
- Gyertek be! - álltam arrébb.
- De csinos vagy! - dicsértek meg  fiúk.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Mehetünk? - kérdezte Krisztián.
- Igen. De hova?
- Azt gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.
- Oké. És mit nézzünk?
- Amit te szeretnél.
- Rendben. - egyeztem bele.
Beszálltunk az autójába és egyenesen a moziba mentünk. Végül is közösen választottunk filmet. A második sorban foglaltunk helyett. Egy vígjátékot választottunk és így sokat nevettünk. A film után hazavitt de még maradtam a ház előtt beszélni vele.
- Jól éreztem magam veled. - mosolyogtam.
- Én is. Rég nem éreztem magam ilyen jól senkivel mint veled az elmúlt napokban.
- Én sem.

Krisztián szemszöge
- Nagyon tetszel nekem. - vallottam be.
Az arckifejezését látva nagyon meglepődött.
- Én... Nem is tudom mit mondjak... Sajnálom. - mondta és besiettet a házba.
Hát ezt jól elszúrtam. Talán még nem kellett volna elmondanom. Visszaszálltam az autómba és hazamentem. Tomika is otthon volt már.
- Na heló. Milyen volt a mozi? Összejöttetek már?
- Hagyj békén.
- Mi bajod? Meg akartad csókolni ő meg felpofozott?
Megforgattam a szemeimet.
- Nem. Csak nem értem. Azt mondta, hogy jól érezte velem magát de még sem akar semmit?
- Attól még nem érezheti veled jól magát, hogy csak haverkodni akar?
- De. Csak én ezt nem akarom.
- Meg értem. De ne idegeskedj már. Az is lehet, hogy csak megijedt.
- Majd pont Dorina.
Most Tomika forgatta meg a szemeit és inkább bement a szobájába. Én is így tettem. Leültem a zongora elé és elkezdtem rajta játszani a Szeretlek című dalomat. Megnyugtatott a zene. Lefeküdtem az ágyamra és elaludtam. 2 órával később keltem fel a csengő hangjára. Halottam, hogy Tomika kinyitotta az ajtót. Felálltam az ágyból és elindultam a szobám ajtaja felé, hogy megnézzem ki jött. Már majdnem ott voltam amikor benyitott Dó.
- Szia! - köszönt.
- Szia. - mondtam lehajtott fejjel.
- Figyelj Krisztián. Azért hagytalak ott mert nem tudta mit kéne mondanom. De most elmondom. - nagy levegőt vett és elkezdte. - Nagyon kedvellek. És tetszel nekem. Mióta újra találkoztunk azóta de eleinte nem kedveltelek most viszont nagyon. Szeretném ha lenne köztünk valami.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Biztos?
- Teljesen. - rázta a fejét.
Elmosolyodtam. Közelebb mentem hozzá. Két kezemet a dereka köré fontam és arcommal lassan közeledni kezdtem az övéhez. Ajkai szétnyíltak ezzel is utat engedve nekem. Lágyan megcsókoltam és egyáltalán nem ellenkezett. A csók végén elmosolyodott.
- Akkor most már együtt vagyunk? - kérdezte.
- Ezek szerint. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
Szorosan megöleltük egymást. Hosszú percekig álltunk így.

4.rész

- Holnap rá érsz? - kérdeztem csendesen.
- Nem. Igazából majd csak kedden. Szombaton pihenek, vasárnap Tinával leszek, hétfőn pedig énektanárhoz megyek és karate órára.
- Értem. Hát akkor majd kedden. Menjünk?
- Menjünk. - egyezett bele.
Felálltunk a padról és hazaindultunk. A ház előtt elbúcsúztam tőle majd elindultam a fotózásra.

Dorina szemszöge
Jól éreztem magam Krisztiánnal. Nem gondoltam, hogy ennyire aranyos fiú.
- Szia Dó. - ölelt meg Tina.
- Szia Tina! Kitaláltad már, hogy vasárnap mi legyen a program?
- Igen. Elmehetnénk korizni.
- Oké. Az nagyon jó lenne.
- Ott lesz sok régi ismerős.
- Hogy - hogy?Meghívtad őket?
- Nem. Hanem akik a régi suliban az utolsó négy osztályba jártak azok mind ott lesznek.
- Ez olyasmi mint az osztálykirándulás?
- Igen csak itt korizunk és nem csak a mi osztályunk lesz.
- Értem. Akkor még jobb lesz.
Elmosolyodott majd felmentünk a szobámba beszélgetni.
- Mit csináltatok Krisztiánnal?
- Csak elmentünk inni egy jégkását.
- Nagyon jóban vagytok egymással.
- Hát igen de ti is Tomikával.
- Tudom. Nagyon aranyosak mindketten.
- Szerintem is.
A szombat gyorsan eltelt. Elérkeztünk a vasárnaphoz. Izgatottan vártuk a korizást. Sok ismerős arc volt ott. Ott volt Gergő aki mindig piszkálta a barátnőmet Nórit. Nem kedveltem de sok hülyeséget mondott már amin sokat nevettünk. Ott volt Dani is. Őt még általános iskolában ismertem meg. Nagyon szeretem. Pár óra alatt nagyon jóban lettünk és megszerettük egymást pedig előtte egy szót sem beszéltünk. Élőben csak négy nappal utána beszéltünk. Ő volt a legjobb haverom. Köszöntöm mindenkinek akinek tudtam majd elkezdtük a korizást. Tinával megfogtuk egymás kezét ahogy régen és így koriztunk. Így nehezebb volt elesni vagy éppen nagyobbat lehetett esni. Csak körbe - körbe mentünk. Épp elhaladtunk Dani mellett amikor ő egy lábon pörgött egyet és azt mondta HALENDA. Elnevettük magunkat. Vicces volt. Közben odajött hozzánk Evelin egy nagyon jó barátnőm és vele is koriztunk. Noémi, Viki és Szilvia - szintén az osztálytársaink voltak - a lelátóról figyeltek minket. Pár perccel később Evelin már nem volt velünk. Tinának sikerült egy nagyot esnie, bár nem tudom hogy. Engem is rántott magával és így átestem rajta. Vicce látvány lehetett. Mi is csak nevettünk rajta. Nagyon élveztem. 2 órán át voltunk a jégen majd hazamentünk. Nagyon kifáradtunk. Leöltöztem és egyből a kanapéra feküdtem, Tina pedig kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben. 
- Ez nagyon jó volt. - mosolygott.
- Tudom. Főleg Dani és a halendája.
- Ja. Annyira vicces volt. Hogy lehet még mindig ilyen hülye?
- Fogalmam sincs. Viszont jó volt újra látni a régi barátokat. Mi lenne ha áthívnánk Evelint?
- Oké. Benne vagyok. De mikor?
- Ma.
- Rendben.
Elővettem a telefonom, kikerestem Evelin számát és megnyomtam a hívó gombot. Szinte azonnal felvette.
- Szia Evi. Ma nem jössz át hozzánk?
- De jó lenne. - hallottam a hangján hogy örül a meghívásnak.
- Várunk. Szia!
- Szia! - tette le a telefont.
Pár perccel később már meg is érkezett.
- Heló. - öleltem meg.
Ő is az egyik fotelben foglalt helyet.
- Mi újság veled? - kérdeztem.
- Semmi különös. Képzeljétek azóta összejöttünk Zsombival.
- Komolyan? Ennek örülök. - mondtam.
- Ahogy én is .- mosolygott Tina.
- Köszönöm. Na és veletek történt valami érdekes?
- Megismertük Éder Krisztiánt és Fluor Tomit.
- Azt hittem Dó, hogy már ismered Krisztiánt.
- Nem. Akkor csak beszéltem vele de nem ismertem meg. Kiderült, hogy ő egy nagyon aranyos fiú.
- És Tomika is. - pirult el Tina.
Evelin és én elnevettük magunkat. Annyira jó volt vele újra beszélgetni. Már hiányzott. És örülök, hogy együtt vannak Zsombival.