4.rész

- Holnap rá érsz? - kérdeztem csendesen.
- Nem. Igazából majd csak kedden. Szombaton pihenek, vasárnap Tinával leszek, hétfőn pedig énektanárhoz megyek és karate órára.
- Értem. Hát akkor majd kedden. Menjünk?
- Menjünk. - egyezett bele.
Felálltunk a padról és hazaindultunk. A ház előtt elbúcsúztam tőle majd elindultam a fotózásra.

Dorina szemszöge
Jól éreztem magam Krisztiánnal. Nem gondoltam, hogy ennyire aranyos fiú.
- Szia Dó. - ölelt meg Tina.
- Szia Tina! Kitaláltad már, hogy vasárnap mi legyen a program?
- Igen. Elmehetnénk korizni.
- Oké. Az nagyon jó lenne.
- Ott lesz sok régi ismerős.
- Hogy - hogy?Meghívtad őket?
- Nem. Hanem akik a régi suliban az utolsó négy osztályba jártak azok mind ott lesznek.
- Ez olyasmi mint az osztálykirándulás?
- Igen csak itt korizunk és nem csak a mi osztályunk lesz.
- Értem. Akkor még jobb lesz.
Elmosolyodott majd felmentünk a szobámba beszélgetni.
- Mit csináltatok Krisztiánnal?
- Csak elmentünk inni egy jégkását.
- Nagyon jóban vagytok egymással.
- Hát igen de ti is Tomikával.
- Tudom. Nagyon aranyosak mindketten.
- Szerintem is.
A szombat gyorsan eltelt. Elérkeztünk a vasárnaphoz. Izgatottan vártuk a korizást. Sok ismerős arc volt ott. Ott volt Gergő aki mindig piszkálta a barátnőmet Nórit. Nem kedveltem de sok hülyeséget mondott már amin sokat nevettünk. Ott volt Dani is. Őt még általános iskolában ismertem meg. Nagyon szeretem. Pár óra alatt nagyon jóban lettünk és megszerettük egymást pedig előtte egy szót sem beszéltünk. Élőben csak négy nappal utána beszéltünk. Ő volt a legjobb haverom. Köszöntöm mindenkinek akinek tudtam majd elkezdtük a korizást. Tinával megfogtuk egymás kezét ahogy régen és így koriztunk. Így nehezebb volt elesni vagy éppen nagyobbat lehetett esni. Csak körbe - körbe mentünk. Épp elhaladtunk Dani mellett amikor ő egy lábon pörgött egyet és azt mondta HALENDA. Elnevettük magunkat. Vicces volt. Közben odajött hozzánk Evelin egy nagyon jó barátnőm és vele is koriztunk. Noémi, Viki és Szilvia - szintén az osztálytársaink voltak - a lelátóról figyeltek minket. Pár perccel később Evelin már nem volt velünk. Tinának sikerült egy nagyot esnie, bár nem tudom hogy. Engem is rántott magával és így átestem rajta. Vicce látvány lehetett. Mi is csak nevettünk rajta. Nagyon élveztem. 2 órán át voltunk a jégen majd hazamentünk. Nagyon kifáradtunk. Leöltöztem és egyből a kanapéra feküdtem, Tina pedig kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben. 
- Ez nagyon jó volt. - mosolygott.
- Tudom. Főleg Dani és a halendája.
- Ja. Annyira vicces volt. Hogy lehet még mindig ilyen hülye?
- Fogalmam sincs. Viszont jó volt újra látni a régi barátokat. Mi lenne ha áthívnánk Evelint?
- Oké. Benne vagyok. De mikor?
- Ma.
- Rendben.
Elővettem a telefonom, kikerestem Evelin számát és megnyomtam a hívó gombot. Szinte azonnal felvette.
- Szia Evi. Ma nem jössz át hozzánk?
- De jó lenne. - hallottam a hangján hogy örül a meghívásnak.
- Várunk. Szia!
- Szia! - tette le a telefont.
Pár perccel később már meg is érkezett.
- Heló. - öleltem meg.
Ő is az egyik fotelben foglalt helyet.
- Mi újság veled? - kérdeztem.
- Semmi különös. Képzeljétek azóta összejöttünk Zsombival.
- Komolyan? Ennek örülök. - mondtam.
- Ahogy én is .- mosolygott Tina.
- Köszönöm. Na és veletek történt valami érdekes?
- Megismertük Éder Krisztiánt és Fluor Tomit.
- Azt hittem Dó, hogy már ismered Krisztiánt.
- Nem. Akkor csak beszéltem vele de nem ismertem meg. Kiderült, hogy ő egy nagyon aranyos fiú.
- És Tomika is. - pirult el Tina.
Evelin és én elnevettük magunkat. Annyira jó volt vele újra beszélgetni. Már hiányzott. És örülök, hogy együtt vannak Zsombival.