5.rész

Másnap örömmel keltem fel. Egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy újra találkozzak Krisztiánnal. De miért örülök ennek ennyire? Nem szerethetem. Semmikép sem. Felvettem valami göncöt ami alkalmas énekórára majd kimentem a konyhába reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszönt boldogan Tina.
- Neked is. Te mit ettél?
- Sütöttem ki tojást. Nem érzed az illatát?
- Nem. Be van dugulva az orrom.
- Ohh. Értem.
Elővettem egy tányért és beletettem a maradék tojást. Lassan megettem majd elindultunk az énekórára. Mi érkeztünk utolsóként. Mindannyian választhattunk, hogy szólóban éneklünk vagy duettben. Mi Tinával úgy döntöttünk, hogy duettet éneklünk. Minden kis előadás gyönyörű volt. Óra után elindultunk karatéra. Ezt sokkal jobban szeretem mint az éneklést. Mielőtt beiratkoztunk ide Tina bokszolni akart de én rábeszéltem a karatéra. A boksszal semmi bajom sincs csak ez valahogy jobb. Mindketten jól teljesítettünk mint mindig. Otthon úgy döntöttünk, hogy filmet nézünk. Megkerestem Tina kedvencét és betettem a lejátszóba. Pattogtatunk ki kukoricát hozzá és elindítottuk. A film közepén sikerült bealudnom. Az ébresztő órára keltem. Miután sikerült kikapcsolni fáradtan ültem fel.
- Ezt meg ki kapcsolta be? - kérdeztem ásítozva.
- Én. Hisz ma átjön hozzánk Tomika te pedig Krisztiánnal találkozol.   
- Ja. Tényleg. - álltam fel.
Elindultam a fürdőszoba felé, hogy elkészüljek mert délre itt lesz Krisztián. A hajamat kisimítottam és tettem fel egy kis szempillaspirált. Kerestem valami ruhát. Nehéz volt választani mert nem tudom hova megyünk.
- De csinos vagy! - dicsért meg Tina.
- Pedig nem öltöztem ki de azért köszi.
- Nem de akkor is az vagy.
Elmosolyodtam és megöleltem. Éppen akkor csengettek. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Tomika és Krisz állt előttem.
- Gyertek be! - álltam arrébb.
- De csinos vagy! - dicsértek meg  fiúk.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Mehetünk? - kérdezte Krisztián.
- Igen. De hova?
- Azt gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.
- Oké. És mit nézzünk?
- Amit te szeretnél.
- Rendben. - egyeztem bele.
Beszálltunk az autójába és egyenesen a moziba mentünk. Végül is közösen választottunk filmet. A második sorban foglaltunk helyett. Egy vígjátékot választottunk és így sokat nevettünk. A film után hazavitt de még maradtam a ház előtt beszélni vele.
- Jól éreztem magam veled. - mosolyogtam.
- Én is. Rég nem éreztem magam ilyen jól senkivel mint veled az elmúlt napokban.
- Én sem.

Krisztián szemszöge
- Nagyon tetszel nekem. - vallottam be.
Az arckifejezését látva nagyon meglepődött.
- Én... Nem is tudom mit mondjak... Sajnálom. - mondta és besiettet a házba.
Hát ezt jól elszúrtam. Talán még nem kellett volna elmondanom. Visszaszálltam az autómba és hazamentem. Tomika is otthon volt már.
- Na heló. Milyen volt a mozi? Összejöttetek már?
- Hagyj békén.
- Mi bajod? Meg akartad csókolni ő meg felpofozott?
Megforgattam a szemeimet.
- Nem. Csak nem értem. Azt mondta, hogy jól érezte velem magát de még sem akar semmit?
- Attól még nem érezheti veled jól magát, hogy csak haverkodni akar?
- De. Csak én ezt nem akarom.
- Meg értem. De ne idegeskedj már. Az is lehet, hogy csak megijedt.
- Majd pont Dorina.
Most Tomika forgatta meg a szemeit és inkább bement a szobájába. Én is így tettem. Leültem a zongora elé és elkezdtem rajta játszani a Szeretlek című dalomat. Megnyugtatott a zene. Lefeküdtem az ágyamra és elaludtam. 2 órával később keltem fel a csengő hangjára. Halottam, hogy Tomika kinyitotta az ajtót. Felálltam az ágyból és elindultam a szobám ajtaja felé, hogy megnézzem ki jött. Már majdnem ott voltam amikor benyitott Dó.
- Szia! - köszönt.
- Szia. - mondtam lehajtott fejjel.
- Figyelj Krisztián. Azért hagytalak ott mert nem tudta mit kéne mondanom. De most elmondom. - nagy levegőt vett és elkezdte. - Nagyon kedvellek. És tetszel nekem. Mióta újra találkoztunk azóta de eleinte nem kedveltelek most viszont nagyon. Szeretném ha lenne köztünk valami.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Biztos?
- Teljesen. - rázta a fejét.
Elmosolyodtam. Közelebb mentem hozzá. Két kezemet a dereka köré fontam és arcommal lassan közeledni kezdtem az övéhez. Ajkai szétnyíltak ezzel is utat engedve nekem. Lágyan megcsókoltam és egyáltalán nem ellenkezett. A csók végén elmosolyodott.
- Akkor most már együtt vagyunk? - kérdezte.
- Ezek szerint. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
Szorosan megöleltük egymást. Hosszú percekig álltunk így.