3.rész

Amikor felkeltem Dorina már nem volt mellettem. Megijedtem mert azt hittem csak egy álom volt.
- Láttam, hogy jól alakulnak a dolgok közted és Dó között. Ha már egymás mellett aludtatok el.
Felcsillantak a szemeim.
- Azt hittem azt csak álmodtam.
- Pedig nem.
- És akkor hol van?
- Pont az előbb ment el Tinával. Sietniük kellett. Még sok dolguk volt.
- Ja. Értem. Akkor elmegyek fürödni.
- Csak nyugodtan. De nem kell beszámolni róla.
Megforgattam a szemeimet.
- Most mi van?
- Nem érdekes. - mondtam és besiettem a fürdőszobába.
Engedtem magamnak vizet és beszálltam a kádba. Jó érzés volt ahogy a forró víz égette a bőrömet. Elgondolkoztam a tegnapi napon. Hogy milyen jóba lettünk Dorinával. El kéne mennem hozzá. Sőt el is megyek. Kiszálltam a félig kihűlt vízből és magamra kaptam valamit majd kimentem Tomikához.
- Tamás! Tudod hol lakik Dorina?
- Igen.
- És megadod a címét?
- Ja. Persze. - leírta egy lapra amit kértem majd odaadta.
Zsebre tettem, felvettem a cipőm és már indultam is. Csak két utcányira lakik tőlünk. Hamar odaértem. Becsengettem mire Tina nyitott ajtót.
- Krisztián, szia!  - mondta és megölelt.
- Szia. Dorina?
- Bent van.
Ahogy beléptem az ajtón elámultam. Gyönyörű háza volt. A miénk olyan egyszerű de az övé nem.
- Szép ház. Együtt laktok?  - kérdeztem.
- Nem. Én a szomszédban lakok. Csak átjöttem.
Beljebb mentem egyenesen a nappaliba ahol ott volt Dorina.
- Mi ez a ruha? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Karate ruha. Karatézunk. Tudom, hogy egy kicsit gyerekes de nagyon szeretjük. - mosolygott Dorina.
- Dehogy gyerekes. Ez tök jó. Mindig is ki akartam próbálni.
- Akkor jó helyen vagy. Gyere Tina mutassuk meg neki.
Megmutattak minden lépést és fogást. Minden trükköt. Nagyon tetszett. Én is kipróbáltam de elég nehezen ment. De pár óra alatt már sokat megtanultam.
- Na jó most már mennem kell. - mondtam szomorúan.
- Kár. De nem baj majd ha akarod holnap is gyere át. - mosolygott Dó.
- Rendben. - mosolyogtam én is és átöleltem őket.
Felkaptam a cipőm és haza siettem. Tomika a nappaliban ült a tévét bámulta. Lehuppantam mellé.
- Mit csináltatok ilyen sokáig? - kíváncsiskodott.
- Karatéztunk.
- Hogy? A lányok karatéznak? Te karatézol?
- Igen a lányok karatéznak. Én is most karatéztam elsőnek. Nagyon jó volt. Sok mindent megtanítottak.
- Akkor azokat tanítsd meg nekem is.
- Rendben. - egyeztem bele és meg is tanítottam vele. Neki persze elsőre sikerült az összes. Ez hihetetlen.
Fáradtan feküdtem le. Nem volt még ilyen jó napom soha. És nem voltam még ilyen fáradt se. Mintha legalább 20 koncerten lettem volna túl egy nap alatt. A nagy gondolkozásban azon kaptam magam, hogy a szempilláim elnehezednek és lecsukódik a szemem. Másnap délben keltem. Még emlékezte néhány részletre az álmomból de a többi homályos. Amire emlékszem az az, hogy Dorinával elmentünk randizni. Már majd nem meg csókoltuk egymást amikor hirtelen eltűnt. És itt ébredtem fel. Elég értelmetlen álom de úgy gondolom, hogy jelenthet valamit. Felkeltem az ágyból és kimentem reggelizni. Tomika is ott volt. Nem értem mi van vele. Máskor mindig utánam kell fel. Elővettem a gabona pelyhet és beleöntöttem egy tányérba majd rá a tejet. Tomika is ezt evett. Pont amikor befejeztem a reggelimet akkor csengettek. Tomika felugrott a helyéről és kinyitotta az ajtót. Pár perccel később visszajött a konyhába Tinával.
- Szia! - köszöntem neki és megöleltem. - Hogy hogy itt vagy?
- Csak gondoltam átjövök Tomihoz. Azért hozzá mert Dó azt üzeni, hogy vár téged.
- Igen? Akkor megyek is. - örvendeztem. Beszaladtam a szobámba átöltözni és már mentem is. Dorina mosolyogva nyitotta ki az ajtót.
- Szia! Köszi, hogy átjöttél.
- Örömmel jöttem.
- Így legalább egyikünk sem fog unatkozni.
- Elszórakoztatjuk itt egymást.
- Bizony. - nevette el magát és átölelt. - Örülök, hogy volt az a tegnapi buli mert anélkül nem lennénk ilyen jóban.
- Én is. Nem megyünk el fagyizni? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Én inkább maradok a jégkásánál.
- Oké. - mondtam és átkaroltam majd lementünk a fagyizóba. Mindketten vegyest kértünk. Szőlő és málna keverékét. Nagyon finom volt.
- Jó ötlet volt, hogy lejöjjünk. Rég nem ittam már ilyet.
- Én se. Mostanában vagy nincs időm vagy fagyit eszek.
Elnevette magát.
- De hülye vagy. - bokszolt játékosan vállba.
- Tudom. - mondtam és arcon pusziltam.
Látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban érezte magát.
- Nem szervezünk holnap is valamilyen programot? - kérdezte.
- De. Jó lenne.
- Akkor megbeszéltük. - mondta és leült egy padra.
Mellé ültem mire a vállamra hajtotta a fejét. Olyan volt mint egy álom. Egyszerűen tökéletes.