8.rész

- Biztos? - kérdeztem aggódva.
- Igen. Csak vágytam egy ölelésre.
Még pár percig csendben ölelkeztünk majd elengedtük egymást.
- Szeretnél itt maradni? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Akkor keresek neked valami ruhát amiben aludhatsz.
- Rendben. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Bementem a szobámba és kerestem egy felsőt amit felvehet majd kivittem neki.
- Tessék.
- Köszönöm. Akkor elmegyek lefürödni.
- Oké. A fürdőt ott találod. - mutattam a kis helyiség felé.

Bólintott és elindult. Én addig elmentem vacsorát csinálni neki. Mire kész lett már kijött Dó is. A pólómban volt ami nagyon jól állt neki.
- De csinos itt valaki. - mosolyogtam és megöleltem.
- Jól áll?
- Hát persze. Éhes vagy?
- Igen. - sóhajtott és leült a rántottája elé.
Gyorsan megette majd leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tévét és közben beszélgettünk.
- Tomika? - kérdezte.
- Alszik a szobájában. Ilyenkor már semmivel sem lehet felébreszteni.
Elnevette magát.
- Jó neki. Én mindenre felkelek.
- Én is.
- Mi ez a film? - váltott témát.
- Nem tudom mi a címe.
- Megnézni se tudod?
- Annyira nem érdekel. - mosolyogtam. - Örülök, hogy itt maradsz estére.
Elmosolyodott.
- Szükségem van erre. Hogy egy kicsit együtt legyünk.
- Nem neked hanem a kapcsolatunknak van erre szüksége.
- Pontosan. - mondta és a fejét a vállamra hajtotta.
Pár perccel később el is aludtam.

*Dorina szemszöge*
Másnap kicsit később keltem és Krisztián már nem volt mellettem. Felültem és pont ekkor jött ki a fürdőszobából.
- Jó reggelt. - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Neked is.
- Éhes vagy?
- Nem igazán. - ásítottam egy nagyot és a telefonomért nyúltam ami a kanapé előtti asztalon volt.

Kikerestem Danit a névjegyek közül és rányomtam a hívás gombra.
- Dó. - szólt bele Dani.
Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szia. Akkor ma átjössz?
- Persze.
- Rendben. Várlak! Na szia. - mondtam és letettem.
Krisztián kérdőn nézett rám de én csak legyintettem egyet.
- Egyébként szép a telefonod. Londonból van? - váltott témát.
- Igen. Már két éve ezt használom.
Elmosolyodott.
- Rendbe teszem magam és aztán megyek haza.
- Oké. - bólintott.
Bementem a fürdőszobába, megmostam az arcom, copfba fogtam a hajam, átöltöztem és kimentem.
- Jól áll az összekötött haj. - mosolygott Krisztián.
- Köszi. -  mondtam és egy puszit nyomtam az arcára majd felvettem a cipőm és az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor szia. - köszönt és szájon puszilt.
- Szia. - mosolyogtam és kimentem.
Gyorsan hazamentem és Dani már ott volt nálunk.
- Na végre. - mosolygott és szorosan megölelt.
- Szia. - viszonoztam az ölelést és leültem az egyik fotelbe.
- Figyelj - kezdtem bele, - komoly ez a dolog Fruzsival?
- Persze. Tudod ő egy csodálatos lány. Belsőre és külsőre is.
- Rendben. Hát akkor sokáig.
- Köszi. - ölelt át. - Nem akartok eljönni bulizni?
- De. Hova?
- A Pinkbe. Meg majd később Debrecenbe, a Kikőtőbe.
- Mindkettőre. - mondtuk egyszerre Tinával.
- A Pinkbe ma megyünk. Kilenc óra körül idejövök. Úgy jó?
- Persze.
- Rendben. De most megyek. Sziasztok. - ölelt meg minket majd elment.
- Nem megyünk el vásárolni? - kérdezte Tina.
- De, menjünk.
Sok boltban voltunk és sok szatyorral mentünk haza. Nehéz volt eldöntenem melyik ruhát vegyem fel de végül szerintem jól választottam.

  

7.rész

Bementünk Dóval a szobámba. Azonnal elindult a zongorám felé. Leült elé és játszani kezdte a Maradnék című dalomat. Annyira szép hangja van. Erről nem is tudtam.
- Nem is mondtad, hogy tudsz énekelni. Vagyis, hogy ilyen jól tudsz énekelni.
- Nem kérdezted. - mosolygott.
- Vicces vagy. - öleltem meg.
- Tudom.
- Meddig maradsz itt?

- Nem tudom. Nem sokáig. Elmegyek anyuékhoz. Régen láttam már a kishúgom.
- Van testvéred?
- Igen.
- Hány éves?
- Tizenkettő.
- Te pedig tizennyolc.
- Aha.
- Kaphatok egy csókot? - kérdeztem és közelebb húztam magamhoz.
- Miért ne... - mosolygott és megcsókolt.
Szeretek vele csókolózni. Lassan de szenvedélyesen csókol.
- Mennem kell.
- Rendben. - mondtam csalódottan és még utoljára megöleltem.
- Na szia.
- Szia. - adtam egy puszit az arcára ő pedig kisietett.

*Dorina szemszöge
Amikor odaértünk Tinával a régi házunkhoz elmosolyodtunk és becsengettünk. Anyu nyitott ajtót és amikor meglátott minket széles vigyor volt az arcán.
- Szia anyu. - öleltem meg.
- Szia kicsim. Szia Tina. - mosolygott még mindig anya.
- Szia. - köszönt Tina és ő is megölelte anyut.
- Gyertek be. - mondta anya és bekísért minket a nappaliba.
A kishúgom Fruzsi ott ült az egyik fotelben. Odamentünk hozzá és őt is megöleltük majd helyet foglaltunk a kanapén.
- Na mesélj! - mondtam Fruzsinak. - Történt valami érdekes veled?
- Ami azt illeti igen. Tudod együtt járok Vas Danival.
- De hiszen ő tizenkilenc éves! Te meg csak tizenkettő.
- Tudom de szeretem őt. Miért idegesít ennyire? Attól félsz, hogy pár évvel idősebb nálam és bánthat?
- Igen a körkülönbség. Egy, kettő vagy három év még rendben van de ennél több már nem. Attól nem félek, hogy bánthat mert tudom, hogy nem tenné. Ismerem már annyira Danit.
- Engem nem érdekelnek az évek mert én szeretem őt.
- És anyu mit szól hozzá?
- Mit érdekel az téged? Féltékeny vagy? Elmondta, hogy több mint 2 éven át együtt jártatok és csak pár hónapja szakítottatok.
- Dehogy vagyok féltékeny. Én már túl léptem rajta.
- Még nem felejtetted el.
- Őt nem csak azt ami köztünk volt. Barátok vagyunk és ennyi. Amúgy is nekem van barátom.
- Igen és ki?
- Éder Krisztián.
- Remek. Egy celeb. A legjobb választás Dó.
- Ne sértegesd lécíves. Tudom, hogy nem kedveled de én nagyon szeretem.
- Igazad van és ne haragudj Dó. Sajnálom csak nehéz elfogadni, hogy nem neked nem tetszik az, hogy Danival járok.
- De tetszik mert ismerem Danit és megbízom benne csak ő sokkal idősebb mint te és nem akarom, hogy az emberek rossz dolgokat pletykáljanak rólatok.
- Engem nem érdekel.
- De engem igen. Nem akarom, hogy bántsanak téged vagy szétválasszanak titeket.
- Nem fognak. Nyugi Dó. - ölelt meg.
Féltem őt hisz csak a kishúgom. Az egyetlen...
- Veszekedtetek? - jött be anya.
- Nem. Csak megbeszéltünk valamit.
- Azt hittem.
Megráztam a fejem, hogy ne aggódjon. Nem szereti ha veszekedünk.

*Krisztián szemszöge
Nyolc óra körül csengetett valaki. Én nyitottam ajtót. Nagy meglepetésemre Dó állt előttem.
- Mit csinálsz te itt ilyenkor? - kérdeztem meglepetten.
- Nem örülsz, hogy jöttem?
- De csak megleptél. Azt hittem baj van.
- Nincs. - rázta a fejét és hirtelen átölelt.