8.rész

- Biztos? - kérdeztem aggódva.
- Igen. Csak vágytam egy ölelésre.
Még pár percig csendben ölelkeztünk majd elengedtük egymást.
- Szeretnél itt maradni? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen.
- Akkor keresek neked valami ruhát amiben aludhatsz.
- Rendben. - mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Bementem a szobámba és kerestem egy felsőt amit felvehet majd kivittem neki.
- Tessék.
- Köszönöm. Akkor elmegyek lefürödni.
- Oké. A fürdőt ott találod. - mutattam a kis helyiség felé.

Bólintott és elindult. Én addig elmentem vacsorát csinálni neki. Mire kész lett már kijött Dó is. A pólómban volt ami nagyon jól állt neki.
- De csinos itt valaki. - mosolyogtam és megöleltem.
- Jól áll?
- Hát persze. Éhes vagy?
- Igen. - sóhajtott és leült a rántottája elé.
Gyorsan megette majd leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tévét és közben beszélgettünk.
- Tomika? - kérdezte.
- Alszik a szobájában. Ilyenkor már semmivel sem lehet felébreszteni.
Elnevette magát.
- Jó neki. Én mindenre felkelek.
- Én is.
- Mi ez a film? - váltott témát.
- Nem tudom mi a címe.
- Megnézni se tudod?
- Annyira nem érdekel. - mosolyogtam. - Örülök, hogy itt maradsz estére.
Elmosolyodott.
- Szükségem van erre. Hogy egy kicsit együtt legyünk.
- Nem neked hanem a kapcsolatunknak van erre szüksége.
- Pontosan. - mondta és a fejét a vállamra hajtotta.
Pár perccel később el is aludtam.

*Dorina szemszöge*
Másnap kicsit később keltem és Krisztián már nem volt mellettem. Felültem és pont ekkor jött ki a fürdőszobából.
- Jó reggelt. - mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Neked is.
- Éhes vagy?
- Nem igazán. - ásítottam egy nagyot és a telefonomért nyúltam ami a kanapé előtti asztalon volt.

Kikerestem Danit a névjegyek közül és rányomtam a hívás gombra.
- Dó. - szólt bele Dani.
Hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Szia. Akkor ma átjössz?
- Persze.
- Rendben. Várlak! Na szia. - mondtam és letettem.
Krisztián kérdőn nézett rám de én csak legyintettem egyet.
- Egyébként szép a telefonod. Londonból van? - váltott témát.
- Igen. Már két éve ezt használom.
Elmosolyodott.
- Rendbe teszem magam és aztán megyek haza.
- Oké. - bólintott.
Bementem a fürdőszobába, megmostam az arcom, copfba fogtam a hajam, átöltöztem és kimentem.
- Jól áll az összekötött haj. - mosolygott Krisztián.
- Köszi. -  mondtam és egy puszit nyomtam az arcára majd felvettem a cipőm és az ajtó felé vettem az irányt.
- Akkor szia. - köszönt és szájon puszilt.
- Szia. - mosolyogtam és kimentem.
Gyorsan hazamentem és Dani már ott volt nálunk.
- Na végre. - mosolygott és szorosan megölelt.
- Szia. - viszonoztam az ölelést és leültem az egyik fotelbe.
- Figyelj - kezdtem bele, - komoly ez a dolog Fruzsival?
- Persze. Tudod ő egy csodálatos lány. Belsőre és külsőre is.
- Rendben. Hát akkor sokáig.
- Köszi. - ölelt át. - Nem akartok eljönni bulizni?
- De. Hova?
- A Pinkbe. Meg majd később Debrecenbe, a Kikőtőbe.
- Mindkettőre. - mondtuk egyszerre Tinával.
- A Pinkbe ma megyünk. Kilenc óra körül idejövök. Úgy jó?
- Persze.
- Rendben. De most megyek. Sziasztok. - ölelt meg minket majd elment.
- Nem megyünk el vásárolni? - kérdezte Tina.
- De, menjünk.
Sok boltban voltunk és sok szatyorral mentünk haza. Nehéz volt eldöntenem melyik ruhát vegyem fel de végül szerintem jól választottam.