6.rész

Gina szemszöge

Ránéztem az órámra.
- Jézusom. Mennem kell. Lekésem a buszt.
- Rendben. - puszilt meg Krisztián. - Szeretlek!
- Én is téged. - mosolyodtam el.
Még utoljára átöleltem majd ki siettem a házból. Egyenesen a buszmegállóba mentem. Tina már ott volt és a busz is épp akkor érkezett meg. Felszálltunk és kerestünk egy helyet.
- Hol voltál te ilyen sokáig? Majd nem lekésted a buszt.
- Tudom és bocsi. Egyébként Krisztiánnál voltam. Elmondtam neki mit érzek és most együtt járunk. - mosolyogtam.
- Komolyan? De örülök. - ölelt át Tina. - Sokáig.
- Köszi. Remélem így lesz.
- Akkor a West Endbe megyünk?
- Aha.
Az út többi részét csendben töltöttük. Legalább 2 órán át vásároltunk majd hazamentünk. Tina elég válogatós és így ő alig vett valamit én viszont sok mindent. Amikor hazaértünk bepakoltuk a ruhákat a szekrénybe és leültünk a nappaliban a kanapéra.
- Mi van veled és Tomikával?
- Semmi különös. Csak ismerkedünk.
- Szerintem össze fogtok jönni.
- Jó lenne...
Valaki csengetett én pedig azonnal felpattantam, hogy kinyissam az ajtót. Tibor állt előttem.
- Szia!
- Szia te kis hülye. - öleltem át. - De hiányoztál már.
- Te is nekem. - mosolygott.
- Gyere be. - léptem el az ajtóból.
Előre ment én pedig utána. Amikor beléptem a nappaliba már Tinával ölelkezett. Elmosolyodtam és odamentem hozzájuk. 
- Történt valami érdekes?
- Nem. Csak hülyültem minden nap.
Megforgattam a szemeimet.
- Ez nem újdonság.
- És veletek?
- Hát ami azt illeti... Szerintem össze fogok jönni Fluor Tomival, Dó pedig együtt jár Éder Krisztiánnal.
- Komolyan? Ennek örülök.
- Köszi. - mondtuk egyszerre Tinával.

Krisztián szemszöge
Még csak 1 órája ment el Dó de nekem már is hiányzik. Mi lesz így velem... Kimentem csinálni magamnak kaját. Előkerestem minden hozzávalót a szendvicsemhez majd elkészítettem és megettem.
- De jól nézz ki. Csinálsz nekem is? - kérdezte Tomika.
- Csinálj magadnak!
- Nyugi. - nevetett.
- Nem vagyok ideges.
- Ja. Azt hittem.
Ránéztem majd vissza a szendvicsemre és ettem tovább.
- Mi a helyzet veled és Dóval?
- Összejöttünk. - mosolyogtam.
- Gratulálok. - mosolygott.
- És mi a helyzet veletek?
- Velem és kivel?
- Tinával.
- Ja... Hát tudod nekem nagyon tetszik de nem tudom, hogy ő mit gondol rólam és hogy érez irántam.
- Biztosan tetszel neki és járni fogtok. De amíg nem kérdezel rá addig ez nem történik meg.
- Rendben. Majd bátorságot veszek magamon.
Mosolyogva bólintottam egyet. Az üres tányéromat gyorsan elmosogattam majd a Tomikáét is és bementem a szobámba zongorázni. Fél órával később hagytam abba és inkább elmentem lefürödni majd bebújtam az ágyamba. Pillanatok alatt elaludtam. Dorináról álmodtam. Együtt voltunk boldogan. Annyira szép álom volt. Remélem a valóságban is minden ilyen jó lesz. Másnap 8 órakor keltem. Kimentem a nappaliba és legnagyobb meglepetésemre Tina és Dó a kanapén ültek Tomikával.
- Jó reggelt! - köszönt Dorina és Tina.
- Nektek is. Ti mikor keltetek fel hogy már itt vagytok?
- Én hatkor. - mondta Dorina.
- Én hétkor.
- Az igen. - mosolyogtam.
Csináltam magamnak reggelit majd leültem melléjük a kanapéra.
- És mikor jöttetek át?
- Fél órával ezelőtt.
- Nem is tudtam, hogy jöttök.
- Mi se. Csak gondoltunk egyet és jöttünk.
- Hát végül is örülök. - mosolyogtam.

Tudom hogy rövid lett... : ( És bocsánat. Legközelebb igyekszem hosszabbat hozni. Addig is itt egy kis zene. :D Remélem szeretitek.

 

5.rész

Másnap örömmel keltem fel. Egyre közelebb vagyok ahhoz, hogy újra találkozzak Krisztiánnal. De miért örülök ennek ennyire? Nem szerethetem. Semmikép sem. Felvettem valami göncöt ami alkalmas énekórára majd kimentem a konyhába reggelit csinálni.
- Jó reggelt! - köszönt boldogan Tina.
- Neked is. Te mit ettél?
- Sütöttem ki tojást. Nem érzed az illatát?
- Nem. Be van dugulva az orrom.
- Ohh. Értem.
Elővettem egy tányért és beletettem a maradék tojást. Lassan megettem majd elindultunk az énekórára. Mi érkeztünk utolsóként. Mindannyian választhattunk, hogy szólóban éneklünk vagy duettben. Mi Tinával úgy döntöttünk, hogy duettet éneklünk. Minden kis előadás gyönyörű volt. Óra után elindultunk karatéra. Ezt sokkal jobban szeretem mint az éneklést. Mielőtt beiratkoztunk ide Tina bokszolni akart de én rábeszéltem a karatéra. A boksszal semmi bajom sincs csak ez valahogy jobb. Mindketten jól teljesítettünk mint mindig. Otthon úgy döntöttünk, hogy filmet nézünk. Megkerestem Tina kedvencét és betettem a lejátszóba. Pattogtatunk ki kukoricát hozzá és elindítottuk. A film közepén sikerült bealudnom. Az ébresztő órára keltem. Miután sikerült kikapcsolni fáradtan ültem fel.
- Ezt meg ki kapcsolta be? - kérdeztem ásítozva.
- Én. Hisz ma átjön hozzánk Tomika te pedig Krisztiánnal találkozol.   
- Ja. Tényleg. - álltam fel.
Elindultam a fürdőszoba felé, hogy elkészüljek mert délre itt lesz Krisztián. A hajamat kisimítottam és tettem fel egy kis szempillaspirált. Kerestem valami ruhát. Nehéz volt választani mert nem tudom hova megyünk.
- De csinos vagy! - dicsért meg Tina.
- Pedig nem öltöztem ki de azért köszi.
- Nem de akkor is az vagy.
Elmosolyodtam és megöleltem. Éppen akkor csengettek. Az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Tomika és Krisz állt előttem.
- Gyertek be! - álltam arrébb.
- De csinos vagy! - dicsértek meg  fiúk.
- Köszönöm. - pirultam el.
- Mehetünk? - kérdezte Krisztián.
- Igen. De hova?
- Azt gondoltam, hogy elmehetnénk moziba.
- Oké. És mit nézzünk?
- Amit te szeretnél.
- Rendben. - egyeztem bele.
Beszálltunk az autójába és egyenesen a moziba mentünk. Végül is közösen választottunk filmet. A második sorban foglaltunk helyett. Egy vígjátékot választottunk és így sokat nevettünk. A film után hazavitt de még maradtam a ház előtt beszélni vele.
- Jól éreztem magam veled. - mosolyogtam.
- Én is. Rég nem éreztem magam ilyen jól senkivel mint veled az elmúlt napokban.
- Én sem.

Krisztián szemszöge
- Nagyon tetszel nekem. - vallottam be.
Az arckifejezését látva nagyon meglepődött.
- Én... Nem is tudom mit mondjak... Sajnálom. - mondta és besiettet a házba.
Hát ezt jól elszúrtam. Talán még nem kellett volna elmondanom. Visszaszálltam az autómba és hazamentem. Tomika is otthon volt már.
- Na heló. Milyen volt a mozi? Összejöttetek már?
- Hagyj békén.
- Mi bajod? Meg akartad csókolni ő meg felpofozott?
Megforgattam a szemeimet.
- Nem. Csak nem értem. Azt mondta, hogy jól érezte velem magát de még sem akar semmit?
- Attól még nem érezheti veled jól magát, hogy csak haverkodni akar?
- De. Csak én ezt nem akarom.
- Meg értem. De ne idegeskedj már. Az is lehet, hogy csak megijedt.
- Majd pont Dorina.
Most Tomika forgatta meg a szemeit és inkább bement a szobájába. Én is így tettem. Leültem a zongora elé és elkezdtem rajta játszani a Szeretlek című dalomat. Megnyugtatott a zene. Lefeküdtem az ágyamra és elaludtam. 2 órával később keltem fel a csengő hangjára. Halottam, hogy Tomika kinyitotta az ajtót. Felálltam az ágyból és elindultam a szobám ajtaja felé, hogy megnézzem ki jött. Már majdnem ott voltam amikor benyitott Dó.
- Szia! - köszönt.
- Szia. - mondtam lehajtott fejjel.
- Figyelj Krisztián. Azért hagytalak ott mert nem tudta mit kéne mondanom. De most elmondom. - nagy levegőt vett és elkezdte. - Nagyon kedvellek. És tetszel nekem. Mióta újra találkoztunk azóta de eleinte nem kedveltelek most viszont nagyon. Szeretném ha lenne köztünk valami.
Felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek.
- Biztos?
- Teljesen. - rázta a fejét.
Elmosolyodtam. Közelebb mentem hozzá. Két kezemet a dereka köré fontam és arcommal lassan közeledni kezdtem az övéhez. Ajkai szétnyíltak ezzel is utat engedve nekem. Lágyan megcsókoltam és egyáltalán nem ellenkezett. A csók végén elmosolyodott.
- Akkor most már együtt vagyunk? - kérdezte.
- Ezek szerint. - mosolyogtam és egy puszit nyomtam a szájára.
Szorosan megöleltük egymást. Hosszú percekig álltunk így.

4.rész

- Holnap rá érsz? - kérdeztem csendesen.
- Nem. Igazából majd csak kedden. Szombaton pihenek, vasárnap Tinával leszek, hétfőn pedig énektanárhoz megyek és karate órára.
- Értem. Hát akkor majd kedden. Menjünk?
- Menjünk. - egyezett bele.
Felálltunk a padról és hazaindultunk. A ház előtt elbúcsúztam tőle majd elindultam a fotózásra.

Dorina szemszöge
Jól éreztem magam Krisztiánnal. Nem gondoltam, hogy ennyire aranyos fiú.
- Szia Dó. - ölelt meg Tina.
- Szia Tina! Kitaláltad már, hogy vasárnap mi legyen a program?
- Igen. Elmehetnénk korizni.
- Oké. Az nagyon jó lenne.
- Ott lesz sok régi ismerős.
- Hogy - hogy?Meghívtad őket?
- Nem. Hanem akik a régi suliban az utolsó négy osztályba jártak azok mind ott lesznek.
- Ez olyasmi mint az osztálykirándulás?
- Igen csak itt korizunk és nem csak a mi osztályunk lesz.
- Értem. Akkor még jobb lesz.
Elmosolyodott majd felmentünk a szobámba beszélgetni.
- Mit csináltatok Krisztiánnal?
- Csak elmentünk inni egy jégkását.
- Nagyon jóban vagytok egymással.
- Hát igen de ti is Tomikával.
- Tudom. Nagyon aranyosak mindketten.
- Szerintem is.
A szombat gyorsan eltelt. Elérkeztünk a vasárnaphoz. Izgatottan vártuk a korizást. Sok ismerős arc volt ott. Ott volt Gergő aki mindig piszkálta a barátnőmet Nórit. Nem kedveltem de sok hülyeséget mondott már amin sokat nevettünk. Ott volt Dani is. Őt még általános iskolában ismertem meg. Nagyon szeretem. Pár óra alatt nagyon jóban lettünk és megszerettük egymást pedig előtte egy szót sem beszéltünk. Élőben csak négy nappal utána beszéltünk. Ő volt a legjobb haverom. Köszöntöm mindenkinek akinek tudtam majd elkezdtük a korizást. Tinával megfogtuk egymás kezét ahogy régen és így koriztunk. Így nehezebb volt elesni vagy éppen nagyobbat lehetett esni. Csak körbe - körbe mentünk. Épp elhaladtunk Dani mellett amikor ő egy lábon pörgött egyet és azt mondta HALENDA. Elnevettük magunkat. Vicces volt. Közben odajött hozzánk Evelin egy nagyon jó barátnőm és vele is koriztunk. Noémi, Viki és Szilvia - szintén az osztálytársaink voltak - a lelátóról figyeltek minket. Pár perccel később Evelin már nem volt velünk. Tinának sikerült egy nagyot esnie, bár nem tudom hogy. Engem is rántott magával és így átestem rajta. Vicce látvány lehetett. Mi is csak nevettünk rajta. Nagyon élveztem. 2 órán át voltunk a jégen majd hazamentünk. Nagyon kifáradtunk. Leöltöztem és egyből a kanapéra feküdtem, Tina pedig kényelmesen elhelyezkedett az egyik fotelben. 
- Ez nagyon jó volt. - mosolygott.
- Tudom. Főleg Dani és a halendája.
- Ja. Annyira vicces volt. Hogy lehet még mindig ilyen hülye?
- Fogalmam sincs. Viszont jó volt újra látni a régi barátokat. Mi lenne ha áthívnánk Evelint?
- Oké. Benne vagyok. De mikor?
- Ma.
- Rendben.
Elővettem a telefonom, kikerestem Evelin számát és megnyomtam a hívó gombot. Szinte azonnal felvette.
- Szia Evi. Ma nem jössz át hozzánk?
- De jó lenne. - hallottam a hangján hogy örül a meghívásnak.
- Várunk. Szia!
- Szia! - tette le a telefont.
Pár perccel később már meg is érkezett.
- Heló. - öleltem meg.
Ő is az egyik fotelben foglalt helyet.
- Mi újság veled? - kérdeztem.
- Semmi különös. Képzeljétek azóta összejöttünk Zsombival.
- Komolyan? Ennek örülök. - mondtam.
- Ahogy én is .- mosolygott Tina.
- Köszönöm. Na és veletek történt valami érdekes?
- Megismertük Éder Krisztiánt és Fluor Tomit.
- Azt hittem Dó, hogy már ismered Krisztiánt.
- Nem. Akkor csak beszéltem vele de nem ismertem meg. Kiderült, hogy ő egy nagyon aranyos fiú.
- És Tomika is. - pirult el Tina.
Evelin és én elnevettük magunkat. Annyira jó volt vele újra beszélgetni. Már hiányzott. És örülök, hogy együtt vannak Zsombival.

3.rész

Amikor felkeltem Dorina már nem volt mellettem. Megijedtem mert azt hittem csak egy álom volt.
- Láttam, hogy jól alakulnak a dolgok közted és Dó között. Ha már egymás mellett aludtatok el.
Felcsillantak a szemeim.
- Azt hittem azt csak álmodtam.
- Pedig nem.
- És akkor hol van?
- Pont az előbb ment el Tinával. Sietniük kellett. Még sok dolguk volt.
- Ja. Értem. Akkor elmegyek fürödni.
- Csak nyugodtan. De nem kell beszámolni róla.
Megforgattam a szemeimet.
- Most mi van?
- Nem érdekes. - mondtam és besiettem a fürdőszobába.
Engedtem magamnak vizet és beszálltam a kádba. Jó érzés volt ahogy a forró víz égette a bőrömet. Elgondolkoztam a tegnapi napon. Hogy milyen jóba lettünk Dorinával. El kéne mennem hozzá. Sőt el is megyek. Kiszálltam a félig kihűlt vízből és magamra kaptam valamit majd kimentem Tomikához.
- Tamás! Tudod hol lakik Dorina?
- Igen.
- És megadod a címét?
- Ja. Persze. - leírta egy lapra amit kértem majd odaadta.
Zsebre tettem, felvettem a cipőm és már indultam is. Csak két utcányira lakik tőlünk. Hamar odaértem. Becsengettem mire Tina nyitott ajtót.
- Krisztián, szia!  - mondta és megölelt.
- Szia. Dorina?
- Bent van.
Ahogy beléptem az ajtón elámultam. Gyönyörű háza volt. A miénk olyan egyszerű de az övé nem.
- Szép ház. Együtt laktok?  - kérdeztem.
- Nem. Én a szomszédban lakok. Csak átjöttem.
Beljebb mentem egyenesen a nappaliba ahol ott volt Dorina.
- Mi ez a ruha? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Karate ruha. Karatézunk. Tudom, hogy egy kicsit gyerekes de nagyon szeretjük. - mosolygott Dorina.
- Dehogy gyerekes. Ez tök jó. Mindig is ki akartam próbálni.
- Akkor jó helyen vagy. Gyere Tina mutassuk meg neki.
Megmutattak minden lépést és fogást. Minden trükköt. Nagyon tetszett. Én is kipróbáltam de elég nehezen ment. De pár óra alatt már sokat megtanultam.
- Na jó most már mennem kell. - mondtam szomorúan.
- Kár. De nem baj majd ha akarod holnap is gyere át. - mosolygott Dó.
- Rendben. - mosolyogtam én is és átöleltem őket.
Felkaptam a cipőm és haza siettem. Tomika a nappaliban ült a tévét bámulta. Lehuppantam mellé.
- Mit csináltatok ilyen sokáig? - kíváncsiskodott.
- Karatéztunk.
- Hogy? A lányok karatéznak? Te karatézol?
- Igen a lányok karatéznak. Én is most karatéztam elsőnek. Nagyon jó volt. Sok mindent megtanítottak.
- Akkor azokat tanítsd meg nekem is.
- Rendben. - egyeztem bele és meg is tanítottam vele. Neki persze elsőre sikerült az összes. Ez hihetetlen.
Fáradtan feküdtem le. Nem volt még ilyen jó napom soha. És nem voltam még ilyen fáradt se. Mintha legalább 20 koncerten lettem volna túl egy nap alatt. A nagy gondolkozásban azon kaptam magam, hogy a szempilláim elnehezednek és lecsukódik a szemem. Másnap délben keltem. Még emlékezte néhány részletre az álmomból de a többi homályos. Amire emlékszem az az, hogy Dorinával elmentünk randizni. Már majd nem meg csókoltuk egymást amikor hirtelen eltűnt. És itt ébredtem fel. Elég értelmetlen álom de úgy gondolom, hogy jelenthet valamit. Felkeltem az ágyból és kimentem reggelizni. Tomika is ott volt. Nem értem mi van vele. Máskor mindig utánam kell fel. Elővettem a gabona pelyhet és beleöntöttem egy tányérba majd rá a tejet. Tomika is ezt evett. Pont amikor befejeztem a reggelimet akkor csengettek. Tomika felugrott a helyéről és kinyitotta az ajtót. Pár perccel később visszajött a konyhába Tinával.
- Szia! - köszöntem neki és megöleltem. - Hogy hogy itt vagy?
- Csak gondoltam átjövök Tomihoz. Azért hozzá mert Dó azt üzeni, hogy vár téged.
- Igen? Akkor megyek is. - örvendeztem. Beszaladtam a szobámba átöltözni és már mentem is. Dorina mosolyogva nyitotta ki az ajtót.
- Szia! Köszi, hogy átjöttél.
- Örömmel jöttem.
- Így legalább egyikünk sem fog unatkozni.
- Elszórakoztatjuk itt egymást.
- Bizony. - nevette el magát és átölelt. - Örülök, hogy volt az a tegnapi buli mert anélkül nem lennénk ilyen jóban.
- Én is. Nem megyünk el fagyizni? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Én inkább maradok a jégkásánál.
- Oké. - mondtam és átkaroltam majd lementünk a fagyizóba. Mindketten vegyest kértünk. Szőlő és málna keverékét. Nagyon finom volt.
- Jó ötlet volt, hogy lejöjjünk. Rég nem ittam már ilyet.
- Én se. Mostanában vagy nincs időm vagy fagyit eszek.
Elnevette magát.
- De hülye vagy. - bokszolt játékosan vállba.
- Tudom. - mondtam és arcon pusziltam.
Látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban érezte magát.
- Nem szervezünk holnap is valamilyen programot? - kérdezte.
- De. Jó lenne.
- Akkor megbeszéltük. - mondta és leült egy padra.
Mellé ültem mire a vállamra hajtotta a fejét. Olyan volt mint egy álom. Egyszerűen tökéletes.

2.rész

Másnap boldogan keltem fel. Eldöntöttem, hogy bátorságot veszek magamon és beszélek Dorinával. Este buli lesz nálunk. Vagyis inkább házibuli. Rég nem tartottunk már ilyet. Kidíszítettük a házat és vettünk ennivalót, innivalót. Egész nap ezzel voltunk elfoglalva. Hamar eljött az este. Lassan megérkezett az összes vendég. Nem tudom Tomika kiket hívott meg de annyira nem is érdekelt. Már mindenki itt volt. Már csak ketten hiányoztak. Kinyitottam az ajtót, hogy kinézzek hátha itt vannak már és akkor szembe találtam magam Tinával és Dorinával. Nagyon csinosak voltak. Nem gondoltam volna, hogy Tomi őket is meghívja. A házban a buli már javában zajlott de örömmel köszöntötték a két lányt.  Dorina elindult innivalóért de Tina utánakiáltott.
- Héj Dó!
- Igen?
Tina odasietett a barátnőjéhez és a fülébe súgott valamit mire ő hevesen rázta a fejét. Vajon mit mondhatott neki? Nem törődtem vele. Vettem egy mély levegőt majd odamentem a lányokhoz.
- Sziasztok! Dorina nem akarsz velem táncolni?
- Lehet róla szó. - mosolygott. Nem tudom mi van vele. Tegnap még azt mondtam volna, hogy erre a kérdésre képes lenne felpofozni. Most meg...
A tömeg közepére húztam. Jó volt vele táncolni. Közben beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Annyira aranyos lány.
- És most hány éves vagy? - kérdeztem tőle.
- 22. Te?
- 23. - mosolyogtam.
- Csak egy évvel vagy idősebb? Azt hittem többel.
Elnevettem magam.
- És minek tanulsz?
- Gyerek orvosnak.
- Ez aranyos. Melyik suliban tanulsz vagy tanultál?
- Már nem tanulok. Igazából Debrecenben tanultam a DNSben.
- Az jó suli. Az egyik ismerősöm húga is odajárt.
- Mi a neve?
- Török Brigitta.
- Nem ismerem.
- Mindegy amúgy sem érdekes. Milyen zenéket szoktál hallgatni??
- Mindenfélét... Te?
- Én is.
- Tudod most nagyon megváltozott a véleményem rólad. A múlttól eltekintve te egy nagyon aranyos srác vagy.
- Köszi és örülök. Mert nagyon kedvellek én is és pont ezért nem akarom, hogy rossz véleményed legyen rólam.
Elmosolyodott. Kicsit elmentünk pihenni. A buli nagyon jó volt bár kevesen maradtak itt aludni.  De ez nem volt olyan rossz dolog. Dorinával amíg a többiek aludtak addig mi beszélgettünk. Nagyon elvoltunk. Elmesélte a problémáit és én is az enyémet. Végül egymás mellett a kanapén aludtunk el.

Dorina ruhája:                                                                     

  

1.rész

Amikor végre sikerült végeznek a stúdióban, egyből haza indultam. Út közben az egyik ház mögül sikolyokat hallottam. A hang irányába folytattam az utat. De amikor odaértem már nem láttam ott senkit csak pár méterre tőlem a földön egy lányt. Koszos volt és a fehérneműn kívül csak egy kabáttal volt letakarva. Felkaptam és hazasiettem vele. Nem volt szívem otthagyni szegényt. Amikor hazaértem Tomika a kanapén ült.
- Ő meg ki? - kérdezte a lányra pillantva.
- Nem tudom. Az utcán találtam. Előtte pedig sikoltásokat hallottam. Megerőszakolták.
- Uramisten. - suttogta Tomika. 
Felpattant és segített nekem. Bevittük a lányt a szobámba és lefektettük az ágyamra majd mi is elmentünk aludni bár nem igazán tudtunk. Hajnalban már fent voltunk. Kimentünk a nappaliba és a lánnyal találtuk szembe magunkat.
- Hol vagyok? - kérdezte.
- Nálunk. - mosolygott Tomi. 
- Mi történt?
- Nem emlékszel? - kérdezősködtem én is.
- Nem. Az az utolsó emlékem az, hogy buliztunk a barátaimmal és bevertem a fejem.
- Ohh! Szeretnél elmenni vásárolni valami ruhát?
- Igen. Köszönöm.
Gyorsan elvittem vásárolni. Azonnal talált is ruhát. Nem sokat válogatott. Otthon letusolt és átöltözött majd odajött hozzánk a nappaliba, hogy elbúcsúzzon. Elég fiatal lányt volt és nem valami szép. Rövid világosbarna haja volt és nagyon sovány. Elköszönt tőlünk majd hazasietett. Este csengetett valaki. Ő volt az. Bár a nevét még mindig nem tudtuk meg.
- Miért nem mondtad el hogy mi történt igazából velem? - kiabált.
- Én... én... - dadogtam.
- Engem megerőszakoltak és te nem is mondtad el?
- Úgy gondoltam, hogy neked így könnyebb lesz.
- Hát igazán köszönöm de semmivel sem könnyebb. - mondta majd kiviharzott a házból.
Még mindig tisztán emlékszem a történtekre pedig azóta már eltelt 4 év. Azóta se láttam azt a lányt. A gondolkozás menetemből az autó fékezésének hangja szakított ki. Megérkeztünk a Westendbe. A vásárlás után elmentünk kajálni. Amíg Tomi idehozta a rendelést addig körbenéztem az "étteremben". Megakadt a szemem egy hosszú, hullámos barna hajú lányon. Gyönyörű volt. Barna szemei csillogtak. Nagyon ismerős volt valahonnan.
Hiszen ő az a lány akit az utcán találtam. - gondoltam. - Mennyire megváltozott. Milyen csinos lett.
Egyik pillanatról a másikra cselekedtem. Felpattantam az asztaltól és elindultam felé. Ekkor odalépett mellé egy szőke hajú, acélkék szemű lány. Ő is nagyon szép volt. Biztosan barátnők. Már majdnem ott voltam amikor megtorpantam. De mit mondjak neki? Azt, hogy Szia! Nem te vagy az a lány akit 4 évvel ezelőtt az utcán találtam? Vagy mit? Visszafordultam és leültem Tomika mellé.
- Hol voltál? - kérdezte miközben bekapott egy falatot.
- Csak tudod az a lány ott - mutattam óvatosan rá. -, ő az akit 4 évvel ezelőtt megtaláltam. 
- Komolyan? Nagyon csinos lett. De a barátnője főleg.
Elnevettem magam.
- Nekem ő jobban tetszik!
- Legalább a barátnője nekem marad.Menjünk oda hozzájuk!
- Most hülyéskedsz? Én tutira nem megyek oda!
- Na lécci.
- Nem. - fejeztem be a vitát és felpattantam. Kisiettem a boltból egyenesen az autóhoz. Pár perccel később már Tomika is beszállt mellém és hazamentünk. Otthon a koncertre készülődtünk. Fél órával később már a helyszínen voltunk. Még elgyakoroltunk néhány tánclépést és indulhatott a buli. A Kép maradsz című dallal kezdtünk. A színpad szélére mentem, hogy helyett adjak a táncosoknak. Pont ott szélen megpillantottam azt a lányt. Közelebb mentem hozzá és felhívtam a színpadra.
- Nem megyek! - jelentette ki.
- Ugyan már! Csak nem ismered a tánclépéseket?
- De. 
- Hát akkor meg?
- De nem vagyok a rajongód. Csak a haverom Tibor miatt jöttem el ide. Ő a rajongód nem én.
- És?  Nem mersz feljönni?
- Na jó. -mondta kissé idegesen és felment a színpad közepére. Odaléptem mellé. Elérkeztünk az újabb refrénhez és elkezdtük a táncot. Ez a lány nagyon ügyesen táncol. A koncert végén a színfalak mögé hívtam őt és a barátait.
- Nagyon ügyesen táncolsz. Mi a neved? - kérdeztem tőle.
- Szabó Dorina.
- Szóval Dorina. Értem. Nem akarsz fellépni velünk?
- Nem. - mondta és faképnél hagyott.
Ezt megkaptam. De semmi gond. Meg fog ő még szeretni. Elvigyorodtam.