3.rész

Amikor felkeltem Dorina már nem volt mellettem. Megijedtem mert azt hittem csak egy álom volt.
- Láttam, hogy jól alakulnak a dolgok közted és Dó között. Ha már egymás mellett aludtatok el.
Felcsillantak a szemeim.
- Azt hittem azt csak álmodtam.
- Pedig nem.
- És akkor hol van?
- Pont az előbb ment el Tinával. Sietniük kellett. Még sok dolguk volt.
- Ja. Értem. Akkor elmegyek fürödni.
- Csak nyugodtan. De nem kell beszámolni róla.
Megforgattam a szemeimet.
- Most mi van?
- Nem érdekes. - mondtam és besiettem a fürdőszobába.
Engedtem magamnak vizet és beszálltam a kádba. Jó érzés volt ahogy a forró víz égette a bőrömet. Elgondolkoztam a tegnapi napon. Hogy milyen jóba lettünk Dorinával. El kéne mennem hozzá. Sőt el is megyek. Kiszálltam a félig kihűlt vízből és magamra kaptam valamit majd kimentem Tomikához.
- Tamás! Tudod hol lakik Dorina?
- Igen.
- És megadod a címét?
- Ja. Persze. - leírta egy lapra amit kértem majd odaadta.
Zsebre tettem, felvettem a cipőm és már indultam is. Csak két utcányira lakik tőlünk. Hamar odaértem. Becsengettem mire Tina nyitott ajtót.
- Krisztián, szia!  - mondta és megölelt.
- Szia. Dorina?
- Bent van.
Ahogy beléptem az ajtón elámultam. Gyönyörű háza volt. A miénk olyan egyszerű de az övé nem.
- Szép ház. Együtt laktok?  - kérdeztem.
- Nem. Én a szomszédban lakok. Csak átjöttem.
Beljebb mentem egyenesen a nappaliba ahol ott volt Dorina.
- Mi ez a ruha? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Karate ruha. Karatézunk. Tudom, hogy egy kicsit gyerekes de nagyon szeretjük. - mosolygott Dorina.
- Dehogy gyerekes. Ez tök jó. Mindig is ki akartam próbálni.
- Akkor jó helyen vagy. Gyere Tina mutassuk meg neki.
Megmutattak minden lépést és fogást. Minden trükköt. Nagyon tetszett. Én is kipróbáltam de elég nehezen ment. De pár óra alatt már sokat megtanultam.
- Na jó most már mennem kell. - mondtam szomorúan.
- Kár. De nem baj majd ha akarod holnap is gyere át. - mosolygott Dó.
- Rendben. - mosolyogtam én is és átöleltem őket.
Felkaptam a cipőm és haza siettem. Tomika a nappaliban ült a tévét bámulta. Lehuppantam mellé.
- Mit csináltatok ilyen sokáig? - kíváncsiskodott.
- Karatéztunk.
- Hogy? A lányok karatéznak? Te karatézol?
- Igen a lányok karatéznak. Én is most karatéztam elsőnek. Nagyon jó volt. Sok mindent megtanítottak.
- Akkor azokat tanítsd meg nekem is.
- Rendben. - egyeztem bele és meg is tanítottam vele. Neki persze elsőre sikerült az összes. Ez hihetetlen.
Fáradtan feküdtem le. Nem volt még ilyen jó napom soha. És nem voltam még ilyen fáradt se. Mintha legalább 20 koncerten lettem volna túl egy nap alatt. A nagy gondolkozásban azon kaptam magam, hogy a szempilláim elnehezednek és lecsukódik a szemem. Másnap délben keltem. Még emlékezte néhány részletre az álmomból de a többi homályos. Amire emlékszem az az, hogy Dorinával elmentünk randizni. Már majd nem meg csókoltuk egymást amikor hirtelen eltűnt. És itt ébredtem fel. Elég értelmetlen álom de úgy gondolom, hogy jelenthet valamit. Felkeltem az ágyból és kimentem reggelizni. Tomika is ott volt. Nem értem mi van vele. Máskor mindig utánam kell fel. Elővettem a gabona pelyhet és beleöntöttem egy tányérba majd rá a tejet. Tomika is ezt evett. Pont amikor befejeztem a reggelimet akkor csengettek. Tomika felugrott a helyéről és kinyitotta az ajtót. Pár perccel később visszajött a konyhába Tinával.
- Szia! - köszöntem neki és megöleltem. - Hogy hogy itt vagy?
- Csak gondoltam átjövök Tomihoz. Azért hozzá mert Dó azt üzeni, hogy vár téged.
- Igen? Akkor megyek is. - örvendeztem. Beszaladtam a szobámba átöltözni és már mentem is. Dorina mosolyogva nyitotta ki az ajtót.
- Szia! Köszi, hogy átjöttél.
- Örömmel jöttem.
- Így legalább egyikünk sem fog unatkozni.
- Elszórakoztatjuk itt egymást.
- Bizony. - nevette el magát és átölelt. - Örülök, hogy volt az a tegnapi buli mert anélkül nem lennénk ilyen jóban.
- Én is. Nem megyünk el fagyizni? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
- Én inkább maradok a jégkásánál.
- Oké. - mondtam és átkaroltam majd lementünk a fagyizóba. Mindketten vegyest kértünk. Szőlő és málna keverékét. Nagyon finom volt.
- Jó ötlet volt, hogy lejöjjünk. Rég nem ittam már ilyet.
- Én se. Mostanában vagy nincs időm vagy fagyit eszek.
Elnevette magát.
- De hülye vagy. - bokszolt játékosan vállba.
- Tudom. - mondtam és arcon pusziltam.
Látszott rajta, hogy egy kicsit zavarban érezte magát.
- Nem szervezünk holnap is valamilyen programot? - kérdezte.
- De. Jó lenne.
- Akkor megbeszéltük. - mondta és leült egy padra.
Mellé ültem mire a vállamra hajtotta a fejét. Olyan volt mint egy álom. Egyszerűen tökéletes.

2.rész

Másnap boldogan keltem fel. Eldöntöttem, hogy bátorságot veszek magamon és beszélek Dorinával. Este buli lesz nálunk. Vagyis inkább házibuli. Rég nem tartottunk már ilyet. Kidíszítettük a házat és vettünk ennivalót, innivalót. Egész nap ezzel voltunk elfoglalva. Hamar eljött az este. Lassan megérkezett az összes vendég. Nem tudom Tomika kiket hívott meg de annyira nem is érdekelt. Már mindenki itt volt. Már csak ketten hiányoztak. Kinyitottam az ajtót, hogy kinézzek hátha itt vannak már és akkor szembe találtam magam Tinával és Dorinával. Nagyon csinosak voltak. Nem gondoltam volna, hogy Tomi őket is meghívja. A házban a buli már javában zajlott de örömmel köszöntötték a két lányt.  Dorina elindult innivalóért de Tina utánakiáltott.
- Héj Dó!
- Igen?
Tina odasietett a barátnőjéhez és a fülébe súgott valamit mire ő hevesen rázta a fejét. Vajon mit mondhatott neki? Nem törődtem vele. Vettem egy mély levegőt majd odamentem a lányokhoz.
- Sziasztok! Dorina nem akarsz velem táncolni?
- Lehet róla szó. - mosolygott. Nem tudom mi van vele. Tegnap még azt mondtam volna, hogy erre a kérdésre képes lenne felpofozni. Most meg...
A tömeg közepére húztam. Jó volt vele táncolni. Közben beszélgettünk és jobban megismertük egymást. Annyira aranyos lány.
- És most hány éves vagy? - kérdeztem tőle.
- 22. Te?
- 23. - mosolyogtam.
- Csak egy évvel vagy idősebb? Azt hittem többel.
Elnevettem magam.
- És minek tanulsz?
- Gyerek orvosnak.
- Ez aranyos. Melyik suliban tanulsz vagy tanultál?
- Már nem tanulok. Igazából Debrecenben tanultam a DNSben.
- Az jó suli. Az egyik ismerősöm húga is odajárt.
- Mi a neve?
- Török Brigitta.
- Nem ismerem.
- Mindegy amúgy sem érdekes. Milyen zenéket szoktál hallgatni??
- Mindenfélét... Te?
- Én is.
- Tudod most nagyon megváltozott a véleményem rólad. A múlttól eltekintve te egy nagyon aranyos srác vagy.
- Köszi és örülök. Mert nagyon kedvellek én is és pont ezért nem akarom, hogy rossz véleményed legyen rólam.
Elmosolyodott. Kicsit elmentünk pihenni. A buli nagyon jó volt bár kevesen maradtak itt aludni.  De ez nem volt olyan rossz dolog. Dorinával amíg a többiek aludtak addig mi beszélgettünk. Nagyon elvoltunk. Elmesélte a problémáit és én is az enyémet. Végül egymás mellett a kanapén aludtunk el.

Dorina ruhája:                                                                     

  

1.rész

Amikor végre sikerült végeznek a stúdióban, egyből haza indultam. Út közben az egyik ház mögül sikolyokat hallottam. A hang irányába folytattam az utat. De amikor odaértem már nem láttam ott senkit csak pár méterre tőlem a földön egy lányt. Koszos volt és a fehérneműn kívül csak egy kabáttal volt letakarva. Felkaptam és hazasiettem vele. Nem volt szívem otthagyni szegényt. Amikor hazaértem Tomika a kanapén ült.
- Ő meg ki? - kérdezte a lányra pillantva.
- Nem tudom. Az utcán találtam. Előtte pedig sikoltásokat hallottam. Megerőszakolták.
- Uramisten. - suttogta Tomika. 
Felpattant és segített nekem. Bevittük a lányt a szobámba és lefektettük az ágyamra majd mi is elmentünk aludni bár nem igazán tudtunk. Hajnalban már fent voltunk. Kimentünk a nappaliba és a lánnyal találtuk szembe magunkat.
- Hol vagyok? - kérdezte.
- Nálunk. - mosolygott Tomi. 
- Mi történt?
- Nem emlékszel? - kérdezősködtem én is.
- Nem. Az az utolsó emlékem az, hogy buliztunk a barátaimmal és bevertem a fejem.
- Ohh! Szeretnél elmenni vásárolni valami ruhát?
- Igen. Köszönöm.
Gyorsan elvittem vásárolni. Azonnal talált is ruhát. Nem sokat válogatott. Otthon letusolt és átöltözött majd odajött hozzánk a nappaliba, hogy elbúcsúzzon. Elég fiatal lányt volt és nem valami szép. Rövid világosbarna haja volt és nagyon sovány. Elköszönt tőlünk majd hazasietett. Este csengetett valaki. Ő volt az. Bár a nevét még mindig nem tudtuk meg.
- Miért nem mondtad el hogy mi történt igazából velem? - kiabált.
- Én... én... - dadogtam.
- Engem megerőszakoltak és te nem is mondtad el?
- Úgy gondoltam, hogy neked így könnyebb lesz.
- Hát igazán köszönöm de semmivel sem könnyebb. - mondta majd kiviharzott a házból.
Még mindig tisztán emlékszem a történtekre pedig azóta már eltelt 4 év. Azóta se láttam azt a lányt. A gondolkozás menetemből az autó fékezésének hangja szakított ki. Megérkeztünk a Westendbe. A vásárlás után elmentünk kajálni. Amíg Tomi idehozta a rendelést addig körbenéztem az "étteremben". Megakadt a szemem egy hosszú, hullámos barna hajú lányon. Gyönyörű volt. Barna szemei csillogtak. Nagyon ismerős volt valahonnan.
Hiszen ő az a lány akit az utcán találtam. - gondoltam. - Mennyire megváltozott. Milyen csinos lett.
Egyik pillanatról a másikra cselekedtem. Felpattantam az asztaltól és elindultam felé. Ekkor odalépett mellé egy szőke hajú, acélkék szemű lány. Ő is nagyon szép volt. Biztosan barátnők. Már majdnem ott voltam amikor megtorpantam. De mit mondjak neki? Azt, hogy Szia! Nem te vagy az a lány akit 4 évvel ezelőtt az utcán találtam? Vagy mit? Visszafordultam és leültem Tomika mellé.
- Hol voltál? - kérdezte miközben bekapott egy falatot.
- Csak tudod az a lány ott - mutattam óvatosan rá. -, ő az akit 4 évvel ezelőtt megtaláltam. 
- Komolyan? Nagyon csinos lett. De a barátnője főleg.
Elnevettem magam.
- Nekem ő jobban tetszik!
- Legalább a barátnője nekem marad.Menjünk oda hozzájuk!
- Most hülyéskedsz? Én tutira nem megyek oda!
- Na lécci.
- Nem. - fejeztem be a vitát és felpattantam. Kisiettem a boltból egyenesen az autóhoz. Pár perccel később már Tomika is beszállt mellém és hazamentünk. Otthon a koncertre készülődtünk. Fél órával később már a helyszínen voltunk. Még elgyakoroltunk néhány tánclépést és indulhatott a buli. A Kép maradsz című dallal kezdtünk. A színpad szélére mentem, hogy helyett adjak a táncosoknak. Pont ott szélen megpillantottam azt a lányt. Közelebb mentem hozzá és felhívtam a színpadra.
- Nem megyek! - jelentette ki.
- Ugyan már! Csak nem ismered a tánclépéseket?
- De. 
- Hát akkor meg?
- De nem vagyok a rajongód. Csak a haverom Tibor miatt jöttem el ide. Ő a rajongód nem én.
- És?  Nem mersz feljönni?
- Na jó. -mondta kissé idegesen és felment a színpad közepére. Odaléptem mellé. Elérkeztünk az újabb refrénhez és elkezdtük a táncot. Ez a lány nagyon ügyesen táncol. A koncert végén a színfalak mögé hívtam őt és a barátait.
- Nagyon ügyesen táncolsz. Mi a neved? - kérdeztem tőle.
- Szabó Dorina.
- Szóval Dorina. Értem. Nem akarsz fellépni velünk?
- Nem. - mondta és faképnél hagyott.
Ezt megkaptam. De semmi gond. Meg fog ő még szeretni. Elvigyorodtam.